Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: Szlovenszkói magyar színészet 1936 elején

egységes díszletekkel ellátni akkor, amikor a legfőbb ■feladat még hátra van: ugyanezekkel a díszletekkel a pozsonyi nagy színpadon még hat hétig dolgozni. A komáromi színpad a legkisebb. A színpad gazdája, a Legényegyesület, ugyan nagyszerű műkedvelői előadásokat tud rajta rendezni, de ez persze csak úgy lehetséges, ha az egyesület fiatal tagjai hetekig tartó munkával igyekeznek feldíszíteni színpadjukat arra a bizonyos egy színpadi alkalomra. A hivatásos színigazgatás azonban rögtön komoly probléma előtt áll, valahányszor egyik este Fodor László, a másikon Shakespeare van műsoron.

Komáromban a „kisebbségi színészet" egy hónapig tart előadást. Különös, hogy a kultúrájáról nevezetes Komárom éppen színházépületével s moziépületével nem dicsekedhet túlságosan.

*

A zenekart a közönségtől csak egy gondolat s néhány okvetlenül szükséges centiméter választja el: az első sorok közönsége kénytelen a kürtöt, vagy a nagydobot közvetlen közelről élvezni, a színpad minden porát, díszleteinek kopott voltát, vagy friss festését, a szereplő művészek szemhéjainak kék színét nem a megszépítő messzeség távolából veszi szemügyre. A kisebbségi viszonyok nagy, szabályos színtársulatot kényszerítenek minden városban azokra a szűk dobogókra, amelyek különben a műkedvelők számára a legszebb érvényesülési lehetőségeket rejtegetik. A színész aztán nem tehet róla, ha frakkjával odaszorul két díszlet közé, vagy ott kell szorongania a kulisszák mögött, esetleg, ami még rosszabb: az emelvény alatt négy kézláb kell mászkálnia a jobboldalról a baloldalra.

A közönség mindamellett hálás. Szombaton-vasárnap különös előszeretettel látogatja a színházat s a színház üzleti politikája ilyen napokra természetesen