Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje. Tamás Áron: Jégtörő Mátyás

egész kis adriai regénytémát. („Fehér hajó.") Úgy indul, mint a halászok mindennapjainak a regénye s társadalmi párhuzam lesz belőle, Ítélet az emberi életformákról, „felépítmények" összeomlását halljuk a távoliból s a „halászság" valami bibliai-etikai tisztaságba öltözik. A tendenciának legmagasabbrendű megnyilatkozása ez: az író szinte áldozatot hoz az igazságért s indulatok nélkül, csaknem a vallásos meggyőződés lírájával.

Zilahy mint epikus ‘is tovább fejlődött ezekben az írásokban. Sokkal színesebb lett a látása, nem vitte magával az epikai csobogás kényelme, a kérdések és események egész rengetegével kellett dolgoznia s ő írói hanggal, írói állásfoglalással teljesítette az eléje terülő feladatokat. Gyűjtő korszak ez számára. Tág szemmel és harcra készen járta be a magyar élet egész területét, Európát s Amerikát. S írásai tanúskodnak, hogy nem veszítette el írói és emberi egyensúlyát. Jósolni igen nehéz, de a regényíró elmélyedését várom ezek után. Az ember, a mai ember társadalmi regényét várom. A horizont körvonalait már kibontotta s öröklött epikai bősége ösztönzi erre a feladatra.

Tamás Áron: JÉGTÖRŐ MÁTYÁS

A görög barát, kire bizonyos szellemek parancsnokságát bízták, egy csillagon leküldi az egyik tapasztalatlan és helytelenül Viselkedő szellemet a földre, hogy tanúja és önfeláldozó bajtársa legyen Mátyás és Márta sorsának. A szegény szellem egy kis faluba jut s egy magányosan álló házikóba kerül. Mit is tehet a föld kemény törvényei között: vállalnia kell az élőlények sorsát s jobb hijján bele bújik egy kéznél fekvő bolhába. Lakodalom van aznap s a szellem, illetve bolha tanúja lesz Mátyás és Márta nászának: a „bárány a kos jegyébe fordul". A bolha porhüvelyéből