Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje. Zilahy Lajos: A fehér hajó (Novellák.)

FÉJA GÉZA MAGYAR IRODALMI SZEMLÉJE.

Zilahy Lajos: A FEHÉR HAJÓ

(Novellák.)

Zilahy Lajos a magyar epikai bőség örököse. Ez az örökség adott irányt publicisztikai munkásságának is. E kötet novellái tulajdonképen publicisztikai írások. A magyar publicisztika két határértéke: a jogászos okoskodás s a fölmutató keserűség, Zilahy a kettő között a „figura" vigasztalását hozta. A jellegzetes ember arca, mozdulatai, vallomása mindig vigasztaló, még balsorsában is, hiszen az ember örök melegségei páráznak belőle. Zilahy fölfedezte a komikus figura és a szánandó figura mellett a figurát, mint társadalmi mondanivalót.

Újabban intő óvások és óvakodások hangzanak az irodalom s a publicisztika keveredése miatt. Holott a magyar publicisztika a legjobb és leggazdagabb időkben mindig Keresztelő János volt. Gondoljunk csak a „felújulás" korának röpiratirodalmára, a múlt század reformkorszakának publicisztikájára, vagy Ady Endre újságpapírokon sárguló cikkeire: a mondanivaló s az új látás jóelőre bennük forrott. Ady először az újsághasábokon próbálta ki lírai indulatait s társadalomszemlélete a publicisztikában alakult ki. Ez volt az ő tavasza, mely magyar „sorsköltészetének" magvait elvetette.

Másrészt pedig veszély az, ha az ujsághasábokra irodalmi ízek kerülnek? Hiszen ez a sajtó egyik legnagyobb jelentősége, így neveli a tömegeket az irodalom felé. A napi eseményekben vergődő ideáknak így ád örökebb súlyt. Zilahy az őstermelő mai világválságában meg akarta írni „védőbeszédét" az ember s a világ közvetlen közelségének és együttélésének múlhatatlan jelentősége mellett s feáldozott érte egy