Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Az új humanizmus
A jelek arra mutatnak, hogy a háború utáni és tépelődő évek után Európa egy új hivő korszak elején áll. Az irodalom, mely sokszor megsejteti a lélek változásait, ezt bizonyítja. A külföld irodalma a legutóbbi években mintha mindjobban eltávolodna a civilizációs bomlás folyamatainak ábrázolásától s az új emberalkotás lehetőségeit kutatná. A szilárd rend, a kialakult életforma után való vágyakodás erősebb, mint valaha. A francia irodalomban Schlumberger, az angolban C. Houghton mutatják az új ember felé való törekvést. Schlumbergernél a család az, melynek szilárd keretei vannak hivatva támaszt nyújtani az új embernek (Szent Saturnin), míg Houghton utolsó regényében (Ez volt Ivor Treut!) a szétdarabolt személyiség misztikus újjászületését érzékelteti. A humanizmus is új hitnek ígérkezik. ★ Hiányos lenne ez a beszámoló, ha nem emlékeznénk meg a külföldi humanizmusnak arról az egyre szélesebben gyűrűző hullámveréséről, melyet a magyarországi magyar ifjúság körében láthatunk. Az új magyar humanizmus képviselői az „Apollo" mozgalom néven ismeretesek s Apollo nevű folyóiratukról vették elnevezésüket. A folyóiratnak idáig három száma jelent meg, melyek megfelelő képet nyújtanak a mozgalom ideológiai célkitűzéseiről. Az első számban Gál István, a mozgalom vezére jelöli meg az új folyóirat hivatását: „Középeurópai feladatainkat Európa évezredes és a magyarság százados értelmi s érzelmi hagyományának helyes számtana határozza meg. Az Apollo célkitűzése tehát hármas: a példaadó klasszikus antikvitás szolgálata, a magyar antikvitás földerítése s a középeurópai összehasonlító tudományok megindítása. Folyóiratunk így egyszerre európai, középeurópai és magyar; hagyománytisztelő, de egyúttal hagyományteremtő is, hiszen a napipolitika reménytelensége fölött egy eszmei, virtuális középeurópa limeseinek kijelölése s az őriélek szerepének vállalása a mi dolgunk... Mintaképeink azok a 15—16-ik századi nagy humanisták, akik idegeikben írók, érdeklődésükben tudósok és bölcselők, magatartásukban literátorok s akiknél élet és irodalom nem élt kétlaki életet, mint mai íróinknál, tudósainknál." Középeurópai humanizmusról van tehát szó, mely a politika pillanatnyi érdekhajszái fölött hidat kíván építeni a középeurópai kis nemzetek közt. Az Apollo fiatal tudósai előtt a reneszánszkori humanista Európa eszméje lebeg akkor, midőn a tudományosság terén szeretnék elsimítani a nemzeti érdekek különbségeit.
