Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Az új humanizmus
Elolvasva az Apollo három vaskos számát, elismeréssel kell szólnunk a humanista fiatalok kísérletéről. Lapjuk úgy formailag, mint anyag szempontjából kiemelkedik a magyar folyóiratirodalomban s egyetemes középeurópai távlatok felé mutat. A lap csaknem valamennyi munkatársánál meglátszik a benső összhangra való törekvés, a tudományosság igénye és a humanisztikus orientáció. Mintha a lap szerkesztőjének, Gál Istvánnak a szavait tartanák lelki szemeik előtt: „A mi számunkra a humanizmus Európa legnemesebb hagyományainak létélménye." A folyóirat több tanulmánya foglalkozik az új humanizmus lényegével, melyekből kiviláglik az Apollo-mozgalom középeurópai problematikája. Ezek a fiatalok a középeurópai nemzetek összehasonlító szellemtudományának megindításával olyan feladatra vállalkoznak, amely Ady Endre híres verse óta (Magyar, oláh, szláv bánat mindig egy bánat marad) úgy látszott, hogy mindörökre „pium desiderium" marad. A fiatal generáció egyetlen költője IBóka László egyéni bírája is ezt a Középeurópát állítja költészete tengelyébe s a magyarság helyzetét középeurópai tudatossággal énekli. Szóhoz jut itt fordításokban a középkori magyar reneszánszköltészet s a filozófia néhány fontos jelenkori problémája. Az Apollo mozgalom az első pillanatra úgy látszik, hogy eltér az eddigi ifjúsági mozgalmaktól, melyek legfőbb problémájuknak a parasztkérdést tartották. Két nagy tanulmány, az egyik Bartókról, a másik Kodályról, azonban mégis azt bizonyítják, hogy az új humanista mozgalom tisztában van a magyar vidék, a magyar paraszt kérdéseinek jelentőségével, ha nem is esik parasztimádatba. Az Apollo-mozgalomban eddigi kiadványaik alapján joggal láthatjuk azoknak a humanista tendenciáknak magyar, országi letéteményesét, melyek a tudományos nívó forradalmával veszik fel a küzdelmet a barbár Európa ellen. Ha az Apollo humanistái ezenfelül megteremtik az annyira esedékes középeurópai kultúrkicserélődést is, bátran állíthatjuk hogy középeurópai missziót teljesítettek. * Felvetődik a kérdés: van-e létjogosultsága ma ennek a humanizmusnak az európai és speciálisan a magyar szellemi életben? Tud-e ez az eszme megfelelő garanciát nyújtani arra, hogy rajta keresztül az ember megtanulja helyesen értékelni a társadalmi jelenségeket s embertársait? Hisszük, hogy igen. Európa ma olyan szellemi válsággal küzd, melyre nincsen példa a történelemben. A pöffeszkedő nemzeti gőg, a hiú anyagi érdekek s az engesztelhetetlen osztályharc őrületé
