Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Az új humanizmus
megnek. Egy szellemi nemességnek kell születnie, mely a maga magasabb szempontjai szerint járomba tudná fogni a tömegenergiát. A mennyiség forradalmának szembe kell állítani a minőség forradalmát, melyet a szellemi nemesség jelent. Ortegához hasonló eredményekhez jut a heidelbergi egyetem filozófiai tanára Karl Jaspers „Die geistige Situation dér Zeit" (A kor szellemi helyzete) c. munkájában. Jaspers ebben a művében áttekintést kíván adni a kor teljes szellemi helyzetéről. A technika racionalizáló és mechanizáló törekvésében látja a mai helyzet okozóját. A tömegek uralmát ugyanolyan fontosnak tartja, mint spanyol gondolkodótársa s azt a gépekkel hozza összefüggésbe. A tömeg istenitését korunk jellegzetes tünetének tartja. Napjainkban az élet a technika és a gazdasági kényszer hatása alatt nagy mértékben normalizálódott. A tömegtörvény legyőzte az egyéniség törvényét s az individuum puszta funkcióvá vált. A boldogulás titka Jaspers szerint abban áll, hogy ismerjük a tömegbe való beolvadás módszereit, meg tudjuk tagadni önmagunk egyéniségét, le tudjunk mondani az önálló gondolkozás jogáról. Sőt Jaspers annál is tovább megy. Ma már nincs is ember, csak egy roppant mechanikai apparatus, melynek az ember csupán szükséges velejárója. Jaspers végigkutatja az összes társadalmi alakulatokat. A kép sötét: a bizalom eltűnt s a tekintélyek (a bizalom alapjai) elsüllyedtek. A politikában szélsőségek uralkodnak. Egyik oldalon menekülés minden politika elől, a másikon a vak politikai szenvedély uralma. A háború a gépek technikai küzdelmévé vált. A nevelés, a művelődés válságban van. A főiskolákon agyonütik a tudományt. A világgal szemben az ember kétféle álláspontot foglalhat el: vagy menekül a világból a magányba, vagy belefolyik a világba. A helyes megoldás a kevesek kiválasztásán és uralomra juttatásán keresztül történik. Jaspers szociológiai arisztokrátízmust vall, mely szerint a szelleménél, műveltségénél fogva privilegizált elit kell hogy uralkodjék a tudatlan tömeg felett. Ez a szellemi arisztokrácia azonban nem szabad hogy a romantikus múlt iránti szeretetbe temetkezzék, hanem meg kell valósulnia a praktikus életben is. Nem faji típusok, nem zseniális emberek tartoznak ehhez a nemességhez, hanem olyanok, akik mernek önmaguk lenni, ellentétben azokkal, akik csak ürességet éreznek magukban. Jaspers épp napjainkban látja legjobban veszélyeztetve ennek a szellemi elitnek a létét a tömeg által, mely tömegösztönét a vallásos és abszolutisztikus politikai ösztöneivel egyesítve végső rohamot akar intézni az általános tömeggé nivellizálás érdekében.
