Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Az új humanizmus

Mindama kísérletek közül, melyek korunk új helyzetében az ember és társadalom lehető viszonyát szeretnék tisztázni, különösen két jelentős munka vált ismertté Európában, melyek egyúttal kezdetét jelentik annak a mozgalomnak, mely az új szellemi nemesség uralmát szeretné biztosítani a ma uralmon levő átlagember fölött. Elsőnek egy kiváló spanyol gondolkodó, Jósé Ortegay Gasset vetette fel még a huszas évek közepetáján a tömegek megnövekedett történelmi szerepét s az új mozgolódás tulajdonképen az ő nevéhez fűződik. Világhírű könyve a „La rebellion des masses" (Tömegek lázadása) mindezideig nem jelent meg magyar fordításban s ennek tulajdonítható, hogy Ortega neve a magyar kultúrkörökben csak kevéssé ismert. Itt csak röviden ismertetjük a spanyol filozófus legjellegzetesebb gondolatait. Ortega a mai krízis okát abban a tényben látja, hogy a tömegek, melyek a háború után döntő jelentőségre tettek szert az államok kormányzásában, nem tudnak mit kezdeni hatalmukkal. Az új keretek közt Erópa lakossága 100 év alatt megnégyszereződött, ami által hatalmas embertömeggel szaporodtak a civilizáció élvezői. Ez a tömeg azonban nem teremtője is egyúttal annak a világnak, melyet élvez. így azután nem is ismerheti a különbséget természet és társadalom között s nem tudhatja, hogy a társadalom fenntartásához olyan erények kellenek, melyekkel ő nem rendelkezik. Ez a tömeg barbár létére természetként bánik a kultúrával s abban csak élvezetei kielégítését keresi. Úgy szádja meg a kultúrát, mint hajdan a barbárok Rómát. Ez a tömegszellem a politikában mint demokrácia, a tudományban mint specializálódás jut szóhoz. A szellemi elitet ma szakemberek pótolják. Ezek a szakemberek, ha szakmájukon kívül tekintjük őket, alkotják a tömeget. A tömegek lázadása végigvonul az egész közéleten: megtaláljuk az alacsony szórakozásokban, a túlzott sportkultuszban, az irodalom és a tudomány iránt megnyilvánuló közönyben. Ortega a kor legfőbb katasztrófáját tehát nem valami gazdasági krízisben látja, hiszen a gazdasági krízis csak egy megnyilvánulása a nagyobb, átfogóbb válságnak, mely a szellemet uralja. A lakosság növekedésével Európa életereje óriási módon megnőtt, rengeteg energia halmozódott fel, de az uralkodó tömegek nem képesek felhasználni ezt az energiát. A tömeg — Ortega szemében — képtelen a vezetésre, még önmaga vezetésére is. A társadalom tehát a tömegek uralmával céltalanná vált, nincs programja. Természetes, hogy ilyen helyzetben el kell pusztúlnia.

Ezekből a felismerésekből fejti ki Ortega a megoldás teóriáját. Szükséges, hogy a tömegből kiváljanak olyan erős egyéniségek, akik célt, utat tudnak mutatni a céltalan tö