Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Az új humanizmus
nizmus olcsó frázis jelentést kap, mely a csatlakozni nem akarók, az „aggálykodók" védekező pajzsa. Versek születnek, melyek az izmos proletáröklöt dicsőítik, szavalókórusok, proletárszinpadok harsogják az új tant, melyhez immár mindenkinek kötelessége becsatlakozni. Még az öreg bohóc B. Shaw is elkomolyodik, mikor a szovjet eredményeiről beszél. Európa kiváló szellemei, egy Romain Rolland, egy Barbusse, egy Gide lecsatlakoznak a kommunizmushoz. Az új eszme betör a művészetekbe, az irodalomba. Új irodalmi műfaj keletkezik: a riportregény, a dokumentum. Parasztok íróknak csapnak fel s egyszerű munkásemberek nevei világhírre tesznek szert. Az írótól megkívánják, hogy egyben politikus, közgazdász és aktív dolgozó legyen. Az álmodozás boldog órái helyett uccai tüntetések... A marxizmus óriási tömeghatása hosszú évekre szuverén kizárólagossággal ülte meg a közéletet. Radikális baloldalról szinte naptári pontossággal bejósolták a világforradalmat, aminek következtében teljesen fölöslegesnek látszott a polgári kultúra tanulmányozása. A spengleri civilizációs teória új formát kapott s a nyugati kultúra alkonya helyett a polgári társadalom haláláról beszéltek. A marxista szocializmusnak ebben a fénykorában mutatkoznak az első kísérletek arra nézve, hogy félretéve a divatos osztályharcterminológiát, az európai szellemiség menekvését a megadott kultúra keretén belül próbálják megoldani. Egyes gondolkodókban éles visszahatást szül a kor uniformizáló törekvése valamint az a mód, mellyel tegnap még ismeretlen és jelentéktelen tömegek mára világhatalmat gyakorolnak. Magasra vágyó lelkek ezek, akik irtóznak a kor ideáljától, a munkáját gépies pontossággal végző tucatos szakembertől... A fenyegető új diktatúrák idején a szellem lázad, az egyéniség tiltakozik... A szabad gondolatnak megkötése, a nyájerkölcs elhatalmasodása kiváltja a tiltakozást azokban, akik hisznek az egyéniség antonomiájában. A szocializmus lerombolta a régi hitet s most megindul a lázas keresés az új hit után. A vulgárszocializmus kielégítheti az átlagembert, de nem a valamirevaló egyéniséget. Ez a hitkeresés jellemzi még a szélső baloldal íróit is, aminek bizonyítéka, hogy az összes szociális költők (Grilbeaux, Block, Majakovskij stb.) versei tele vannak vallásos szimbolikákkal. A költők más része visszahúzódik a szociális irányú költészettől. Forradalom és költészet nem mindig összeegyeztethető fogalmak. Hogyan forradalmasítsuk a virágok illatát, a madarak énekét?... Az idő lassankint megérleli a reakciót.
