Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Az új humanizmus
fiai alappal rendelkezik. A szocialista teoretikusok olyan neveket mutatnak fel, mint Marx, Engels, Lassalle, Kautsky; Bernstein, Lenin, Adler stb. A fasizmus filozófiai megalapozóinak nevei is ismeretesek ma már, egy Woltmann, Klages, Jung, Spann, Helbing, Nietzsche, Stierner, Gentili stb. személyében. A háború után fellendült szocialista mozgalmak erős mértékben befolyásolták az európai tudat szempontjait. A marxizmus hozzásegítette az emberiséget ahhoz a ma már kétségtelenül túlhaladott s nagy mértékben szimplista magyarázási módhoz, mely a termelési viszonyok alapján erős megkülönböztetést tett kizsákmányoló és kizsákmányolt osztály közt s a történelemből materialista egyoldalúsággal száműzött minden eszmei rugót. A marxizmus az emberi nézetek sokféleségét az őt jellemző egyszerűsítő módon két részre osztotta: az egyik oldalon állott a marxizmus s vele szemben a fasizmus. A szocializmust szőröstől-bőröstől nem elfogadni egyenlő lett azzal, mint fasisztának lenni. A huszas évek vége felé jelentkező munkásmozgalmi fellendülés erősen összefüggött a gazdasági viszonyok leromlásával. Már-már azon a ponton állt az európai fejlődés, hogy a marxizmus megszűnt osztály-ideológiának lenni s kiterjesztette érvényét a középosztályra is. Ezek az évek a szocialista irodalom fénykorát jelzik. Elsősorban Németország a szellemi rezervoár, az a Németorság, melyben alig néhány év múlva fellobognak a hitleri máglyák, hogy egy jó időre pontot tegyenek a szabad gondolat mögé. A szellemtörténészt nagyon nyugtalanítják az olyan kérdések, hogy mikép győzhetett olyan radikálisan a fasizmus a demokrata és szocialista Németországban. Ez a kérdés minden valószínűség szerint még sok fejtörést fog okozni a történészeknek. Tény, hogy a huszas évek végének szellemi légköre szerte Európában a szocializmus levegőjét lehelte. A szovjet ötéves terve úgy csillogott az európai polgári közgazdászok szemében, mint csábító ígéret. Ha mi olyant tudnánk!.. . Bécsben Max Adler nyilvánítja a szocializmust egyetemes világnézetté és szociolágiává. Európának nincs érdekesebb olvasmánya az amerikai Upton Sinclair leleplező dokumentumainál. Nagy német kiadóvállalatok versenyeznek az orosz írók műveiért, új neveket dob fel egy köztudat és Goethe, Schiller nevei elhomályosodnak az Alfred Döblinek, Theodor Dreiszerek mellett. Intelligencia-fogalmuk átalakul. Most már nem fontos és nem dicséretes dolog, hogy valaki a polgári kultúra kincsestárát ismerje, mert az új kultúra új neveket dob felszínre. A művészet köteles tendenciákat szolgálni, különben kinevetik, mint ósdit, idejét múltat. A huma
