Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Palotai Boris: Isten ölében

— ts

... hol van az az úr? — hebegi Ágnes.

— Ne

félj, nem vész el! Címeket kért tőlem, de mondtam, én nem tudok. Nekem van gépem, akkor vette Jozsó, mikor a kislányom született és különben is...

— Csak

Prágából érdemes hozatni, — jegyzi meg tájékozottan 'a főszolgabíróné — ezek a jött-ment alakok rendesen csalók. Tavaly rendeltem egy miedert — dehogyis tavaly, disznóöléskor volt egy éve ... azt hiszed leszállították? Már úgy szétmentem, mint egy ház.

— Arra

a míderesnére jó! emlékszem! Szerencse, hogy viselős voltam, mert különben én is beugrottam volna neki, aztán most sírhatnék az előleg után.

Ágnes szeretné a beszélgetést visszaterelni a ,/földijére" óvatosan a tiszteletesnéhez fordul.

— Talán

én ... ha kedvező feltételek mellett adja a gépet, olyan részletekre, amit nem érzek meg ...

— A

te címedet felírtam, lelkem. Ahogy mondta a nevét, rögtön gondoltam, hogy itt bizony nem ad el egy fiagépét se, hacsak te nem veszel tőle. — Kis szünetet tart, s helyrehozón, megfontoltan mondja: -- aki akart már venni, régen vett. Te vagy itt az új asszony.

Heléna közbecsattog, vérszegény ínyéből kilátszanak csonka fogai.

— Meg

minek pártoljuk mi őt? Ha olyan varrógépe lenne, amely magától varr, még akkor se kéne! Mindenki a sajátját pártolja, ez már így van az életben! Mondtam is az uramnak: ez a varrógépgyár nem talált magának egy rendes szlovák fiút? Muszáj volt neki idegenekkel kezdeni?.. Jaj küldjétek már haza, elfő az a kis marhahús, jó órája már, hogy odatettem. Még trepankát is csinálok, Jozsó megeszik két tállal! S az ikrek iís úgy esznek, hogy nem győzök főzni, mosogatni rájuk... Hát aztán csak vedd meg a gépet Ágnes. Ha megjön, átszaladok hozzád összegépelní