Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: A hamvai himlő
mélyek, asszonyok, leányok vágynak, fekete gabonaliszttel kevert lencsét főzzenek, a főzeléket törjék öszve, estefelé minden szép nőszemély feküdjék ágyba, az öregebb asszonyok pedig a fekvő szépek arcát, testét, tagjait fröcsköljék be az elkészített sötét fapados főzettel, olyan himlőhelyeisek lesznek azok tőle, hogy kész borzalom! Az ágyból pediglen mindaddig nem szabad felkelnliiek, míg a török a faluból ki nem takarodik. Semlyén Mátyás bíró urunk menjen illendően a szpáhik parancsnoka elé és jelentse nagy szomorúsággal, hogy a fa'lu asszonynépét fekete himlőragály lepte meg, a házaknál pedig a vén asszonyok és a kis gyermekek kellően siránkozzanak! — No öcsém, srófra jár az eszed, — csapott az asztalra Hanvay György, — de ha beválik a csel, kőbe vágatjuk a nevedet! Deliberatum est. Bíró uram a parancssal tüstént távozott s mire harmadnapon a szpaihi csapat megérkezett Hamva határába, a falu minden asszonyos-lányos házában úgy dühöngött a fekete himlő, ahogy csak kívánni lehet. Semlyén Mátyás akkora szomorúsággal jelenté a nagy csapást a szpahik hadnagyának, hogy az szinte maga is megilletődött, de azért a falu alsó végén szemlét kezdett járni, házróHházra. Látott aztán annyi himlőpecsétes fehérnépet s annyi siránkozó vénasszonyt, hogy egész életére elég volt. Borzalommal gondolt arra, hogyha netán valahol még találna is látszólag egészséges nőt, hátha az is vérében hordja már a baj csiráit és ezzel elragályozná a nagyhatalmú Ali basa háremét, — ezért biztos fejvesztés járna! Sokkal biztosabban, mint azért, ha mély alázattal jelenteni fogja, hogy a gyaur falu asszony! állatjait Allah utálata fekete ragyával verte meg. Nincs hát mit habozni- Néhány házba még benézett s mindenütt ugyanazt látva, lovára szállt s egész csapatával úgy elvágtatott, mintha ott sem lett volna.
