Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Sellyei József: Borbála sorsa

ne érjen Borbála sehol ott, ahol az nekik veszélyt jelentene.

Ez a rokoni vigyázás nyilakozott meg akkor is, amikor Borbála utat vágott magának, hogy eldobja az özvegyi fátyolt és férjhöz menjen.

Akadt akkor egy özvegy férfiember, aki feléje közeledett a szándékával. Két elszabadult élet indult meg akkor, hogy összekötöződjék az időben, a feluélet zsongásában.

De föllépett a rokonok vigyázása. Fenyegetéssel, leséssel, sötétben leütéssel, pletykával, megveszekedett fenekedéssel riasztották el Borbála mellől kiszemelt párját.

Akadt volna másik özvegyember is, gondos paraszti fajta, aki mellett munka, de biztonság is az élet. De azt is elriasztották a rokonok, mert ők maguknak védték a Borbála földjeit

Amikor az egymásnak feszült dolgokról meglátták, hogy Borbálának elhatározott szándékában van uj főkötőbe szorítani feketehajas fejét, akkor maguk választottak embert Borbála férjének.

Gyerektelen volt az az ember, mert arra számítottak a rokonok, hogy ne nőjjön a fejükre az a veszély, hogy valami idegen család ivadékára íratja Borbála a földjei tulajdonjogát.

De ez a rokonok kedvére történt férjihezmenés csiak arra volt jó Borbálának, hogy miatta elveszítse a havisegélyt, a háromszáz koronás életállapot.

Az ember italos, kocsmás voit. Borbála megutálta őt és elverte maga mellől, nem akart vele élni, nem akarta ismerni se azután, hogy a rokonai összevarrták vele.

Akár valami iskolát, úgy vette a férjhözmenését. És már nagyon szánta, nagyon bánta, hogy valamikor vágyai nőtték a férfival való közösséges élet miatt,

A rokonait okolta, hogy szerencsétlenné tették- Mert más házasságban talán nyugalmat talált volna, de a rokonok ebbe a céltalanba és nyugtalanba taszították;