Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Isépy Nata: Lelkek a kard élén
A gonosz lélek kettészelve szakad le a kard éléről és valami tisztítótűzfélébe ikerül. Tudja, olyasmit gondolok, mint a mi ipurgatóriumunk! — Ja persze, maga vallástalan, ezt mindig elfelejtem! — Van aztán egy harmadik kategória, a túlfiata] telkeké, akik még nem éltek eleget. Ezek a kardon innen maradnak és új testbe költözve igyekeznek a tökéletesedés felé. Engem nagyon megfogott ez a gondolat és megpróbáltam jólrosszul visszaadni- Indus barátaim szerint eléggé sikerült! — Gyönyörű mese volt! — Lil két keze a férfi karjára simult. — Köszönöm! — Mese? — Csejti elmosolyodott. Nem akart vitatkozni. — Inkább jó téma. — Bámulatos, milyen remekül oldotta meg! Olyan félelmesen szép, hogy a hátam is ibeléborsózik! — Egy lépést tett oldalra és onnan nézte figyelmesen. — Az a vörös csík ott hátul! Szinte érzem, hogy idesüt valahonnan messziről egy óriás tűzrakás forrósága! Azért szerencsém, hogy nem vagyok indus! Gondolja el, még egyszer én is eljutnék ehhez a kardhoz! Borzalmas! — Nevetett és félősen közelebb húzódott a férfihez. Csejti szája megremegett hosszú, szőke szakálla erdejében. 45 éves volt és célján, munkáján át mostanáig alig ért el hozzá a Nő. Futó kalandok, — barnában és fehérben, — egyaránt átmentek rajta különösebb hatás nélkül. Ezt az asszonyt most ismerte meg napokkal ezelőtt; egészen olyan volt, mint a többi, mégis megfogta benne valami, amiről nem tudott számot adni magának. És nyugtalanabbak lettek az éjszakái, amikor elébehozta az emlékezés! Tegnap megint találkoztak. Lil heves érdeklődéssel sürgette, hogy beszéljen minél többet a kutatásairól, önmagáról! Tág szemmel ivott magába mindent, amit a férfi mondott-