Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Dallos Sándor: Színjáték a mezőn

— Te

akarsz meggyógyítani? — kérdezte ámulva a rigó.

— Igen,

— felelte a róka. — Én nem tudom miért, de ezt kell tennem. Ne hozzatok zavarba, gyertek el velem. Az egér gyalog jöhet, téged meg majd viszlek, hisz te lábra nem állhatsz.

És felfogta a szájába és mentek. Egész kis menet voltak hárman, ahogy siettek át <a szigorú tekintetű fák között. A róka nem mert föltekinteni és úgy osont, mint akit vernek-Ez volt december huszonnegyedikének délutánján és tizennégy napig feküdt a rigó betegen. Ez alatt az idő alatt a róka ápolta és az egér táplálta azokkal a búzaszemekkel, amelyeket a férfi a zsákjából elhullatott. Ennek is így kellett történnie, mert mindennek megvan a maga célja és rendeltetése. És éltek együtt tizennégy napon át és se egymást nem értették, se azt, ami történt velük és nem tudták, miért volt mindez. Se a rigó, se a róka, se az egér. Csak éltek egymás mellett, de a szívük még nem volt nyitott.

Január hatodika volt és reggel, mikor először kiléptek a róka lakásából és megálltak, hogy megnézzék a világot. Kint gyönyörűen sütött a nap, fagyott, tündöklött a hó, körülbelül ugyanaz volt a szín, de más helyről nézve, mint tizennégy nappal ezelőtt, csak tiszta volt az ég s minden egyszerű volt és a régen ismert emberi, nem volt hangsúly semmiben, se bosszúság, se csoda. Az egész világ olyan ízes és tiszta volt, mint a kalács.

— Érdekes,

— mondták. — Milyen nap is van ma?

És megállapították, hogy január hatodika.

A tanya állt a mezőség közepén és fehér füst szállt fel szálegyenesen a kéményéből, mint valami imádság. Most egyszerre megérezték, hogyha odamennek és benéznek a tanya ablakán, mindent megértenek és minden gyökérig megvilágosodik előttük. Odamentek és felkapaszkodtak az ablakkal szemben levő ölfara-