Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Dallos Sándor: Színjáték a mezőn
kasra, de a szobába nem láthattak be, mert fehér vászonyfüggöny volt az ablakon s az eltakarta, amik odabent történtek. Ültek hát és vártak. Kevés vártáivá harangszót hallottak a falu felől, templomba harangoztak, úgy látszik ünnep lehetett s egyszerre látták, hogy a táj három különböző irányából három ember tart a tanya felé- Paraszti emberek voltak s a csizmájuk mély nyomot hagyott a hóban, mert csaknem térdig ért a hó. Az ajtó előtt találkoztak. Korosabb, komoly paraszt volt mind a három — szívesen üdvözölték egymást, aztán az, aki középről jött, krétát húzott elő a zsebéből és odaírta nagy betűkkel az ajtóra: G + B + M Vagyis: Gáspár, Menyhért és Boldizsár s alája az évszámot, mikor ez történt. Vízkereszt napja volt. Aztán bementek, az ölfarakáson ülő három megvárta, hogy mi lesz. Egy kis szöszmötélés hallatszott ki a szobából, aztán vagy öt perc múlva lehullott az ablakról a lepel s látták, hogy odabent, nekik háttal, egy ünneplőibe öltözött fiatal asszony ül, mellette egy ember, aki a zsákot cipelte, előttük bölcső és a bölcsőben átúszik egy kéthetes körüli gyermek. A bölcső előtt, velük szemben, az előbb jött három férfi ül a tisztesség merevségével és nézik a gyermeket. Aztán az egyik benyúlt a zsebébe, kivett egy csomag jó dohányt és odatette a gazda elé az asztalra. — Hoztam, — mondta, — hogy legyen egy kis füstölni valónk. A másik darab faggyus szappant húzott elő s odaadta: — Hogy legyen mivel a gyermeknek mosnotok. A harmadik egy forintot tett elő. — Hogy legyen mivel neki vásárolnotok. Azok meg hárman fent ültek az ölfarakás tetején s egyszerre megremegtek, mert fölparázslott az emlékezés az embernél távolabbi vérükben, mintha a lelkűk valaha régen, egy más vidéken, más tájak alatt, de
