Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Borsódy István: A szlovenszkói magyar kultúra vajúdása

Az egység cselekedeteinkben még nem valósult meg. Ha jó előjeleket is fogunk föl magyar társadalmunk légköréből, ezek még mindig egymástól távol működő leadóállomások hangjai. De örülnünk kell minden hangnak, ami őszinte magyar szándékot közvetít. És a megnyilakozásokat kisérő nevek közt olyan reprezentánsokat ismerünk föl, kiknek tehetségében és tiszta szándékában nem kételkedhetünk.

*

A nemzeti kultúra kisebbségi helyezetünkben — a politikai viszonyok veszélyében — kultúremberi létfenntartásunk és nemzeti megmaradásunk első tényezője. Kultúránkat magyar nyelvünk tartja fönn. Nyelvünk és kultúránk végeredménye összes feladatunknak. Sokrétű munkával 'lehet csak megvalósítani azon alapot, amelyen kultúránk biztosan megállhat. A kultúrfelelősség, az ideális kultúrnacionalizmus nem talált még azon megértésre széles köreinkben, hogy a megnyugtató eredmény biztosítottnak lássák. Tömegeinkben nem oldódott föl a gyilkos közöny, munkánkban nem következett be a viszálytalan céltudatosság. A cél szentsége nem hat elég erősen. A sokszor fölhozott erdélyi példaadásból nem jutott el lelkűnkig a komoly szó, amit sokszor idéztünk: ,,A nyelv ma néktek végső menedéktek, a nyelv ma tündérvár és katakomba"...

A nyelv, nálunk — kisebbségi nemzetnél — a legmagasabb emberség fogalmává tisztul. Egyedül anyanyelvűnkön haladhatunk az emberi tökéletesedés útján, csak az ő segítségével tudjuk feltárni szellemi életünk értelmét és elérni a lélék nyugalmát. Nékünk a nyelv emberi létünk igazságával nő össze. De nem tudtuk eddig megértetni a nyelv kikristályosodott szentségét a hatalmon lévőkkel és magunkban se éltük még át a nyelv jelentőségének teljes értelmét. A nyelv, mint a kultúra hordozója, nem magasztosult sért