Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Borsódy István: A szlovenszkói magyar kultúra vajúdása

hetetlen piedesztálra. A nyelv elbukott a politikai, nemzetiségi viszálykodások porondján*

Magyarok, szlovákok, németek, ruszinok lakták évszázadok óta Szlovenszkó és Kárpátalja földjét. A nyelvek tarka változatossággal lepték e| ezt a földet. Különféle források táplálták az ittélők kultúrfejlődését. Az első átfogó modern kultúrszervezés, amely ezeken a területeken megjelent, a magyarság hegemóniáját hirdette. Az első kultúrmegszervezés a magyar kultúra lelkében jött létre. Az egyre öntudatosodó nem magyar nemzetiségekben a kultúra magyarnyelvű szervezése egyrészt ellenszenvet keltett, másrészt azonban a független szépség varázsával, vagy az érdek vonzó erejével rokonszenvet ébresztett. Az ilyetén terjedő, szervezkedő kultúra a nyelv problémáját állandóan előtérben tartotta. Ilyen gondolatokat érint Emanuel

Rádi „Válka Čechů s němci" c. művében,

mikor ezeket írja a „nyelv istenének imádatáról": „Középeurópa nemzetiségei egymáshoz közel állnak; egy fajhoz. Kultúrájukban egyazon területhez tartoznak, politikai problémáik hasonlatosak is így egyedül a nyelv, a 'helyhezkötött hazai irodalom és történelem emel gátat közéjük. Eképpen a nyelv kultusza, a kiegyenlítő civilizációs hatásokkal szemben, görcsösen ragaszkodik az egyéni tulajdonságok megtartásához". Valóban a kultúra (a civilizáció) megbotlik a nyelv emelte akadályokon és végeredményben a nyelv diadalmaskodik a kultúra fölött.

*

A tendenciózus és egyoldalú nyelv-kultusz szomorú áldozatai vagyunk. Kutúrfejlődésünkben a nyelv játszotta a főszerepet. A hangzatosság, a külsőségek, a retorika uralkodott kultúránkon s így nem fejlődhetett ki bennünk a mély kultúrmeggyőződés, ami életet tudott volna teremteni akkor, mikor a külső hang, arni