Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-12-01 / 10. szám - Muhoray Elemér: Színház

zőt; esküdtszéki tárgyalás van a színpadon és az esküdtszéket a nézőközönségből állítják össze. Ezért a közreműködésért fejenként tíz pengő tiszteletdíjat fizetnek ki a nézőnek. A közönség mégis csak nagyon kisszámban érdeklődik eziránt a „sokatígérő" előadás iránt. Nem csak az esküdtszék profanizálását látja ebben a cselekedetben, de tartózkodásával! a leghatározottabban kinyilvánítja, hooy ő a játéknak csak élvező és nem alakító részese kíván lenni.)

Nem kellenek már a közönségnek az izgalmas színpadi gáz- és egyéb háborúk, sem érdekesen izgalmas amerikai ízű, kiagyalt gyilkossági históriák, sem bárgyú operettek. Viszont az ezekre beállított kisebb színházak másból nem igen készültek.

Igaz, hogy ha aiz állandó, úgynevezett nagyszínházak eddigi bemutatóit tekintjük, szintén nem kapunk sokkal vigasztalóbb képet, csak ezeknek behozhatatlan helyzeti előnyük van. Közönségük évtizedek alatt állt össze. De közönség utánpótlásra nagyobbrészt ezeknek sincs semmi reményük, mert a most felnövő határozottan kutúráltabb rétegek jórészt színházellenesek, de legjobb esetben is semlegesek.

Épen azért nem irtjuk, hogy a színházak elégségesnek tartják a hatalmi-téren való küzdelmet és nem mint az természetes, korszerű, helyes és biztosabban célravezetőbb volna valóságos színpadiirók bevonásával, „esetleg nevelésével", — biztosítanák a távolabbi időkre is szóló természetes létalapjukat.