Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-12-01 / 10. szám - Kossányi József: Szívbéli békesség (vers)
KOSSÁNYI JÓZSEF: SZÍVBÉLI BÉKESSÉG Nagy nyugalommal nyújtóznak bennem mátyusföldi széles tájak s mint vándormadarak szállnak vissza: régi mesék, titkos vágyak. Úgy élek, mint okos, póri bölcsek, nincsen semmiben hiányom. Van kicsi házam, kedves asszonyom, sok-sok illatos virágom. A magam portáján minden rendben, a bánat engem elkerül, szomorúság is csak úgy ejthet meg, ha bús fajtámra felteg ül. Feleségem virágzó tavaszban szemérmes-álmú barackág, ébredő erdőn, ha virágot lát: — ilyen lesz — szól —a lányocskád. — Ma is úgy ölel drága pirulással, akár lánysága idején és úgy lakunk e régi szép tájon, mint a béke szigetén... A napok szállnak gyors suhanással virágaink s fejünk félett, míg álmodva élünk s vágyódva várunk egy édes, kicsi gyermeket.
