Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-12-01 / 10. szám - Kovács Endre: Györkértelenek
KOVÁCS ENDRE: GYÖK ÉRTELÉNEK* ) *) Részlet egy készülő regényből. Kisházy cigarettát rendelt és hosszú szünetet tartott. Mellettük a Merhaut közönsége elcsitúlt, az egész társaság aitómokra bomlott és úgy látszott, hogy már mindenki elmondta a maga lesújtó vagy magasztaló kritikáját a nap eseményeiről. A kávéház közönsége hazafelé szállingózott. Kisházy beszélni kezdett. — Nem volna sok értelme annak, ha gyermekkorom elbeszélésével untatnám önt. Ezek a gyermekkorok a legtöbb esetben nem sokban különböznek egymástól. A gyermek öntudatlan életet él és minden esetben boldog. Az én gyermekkorom, amennyire csak vissza tudok emlékezni rá, olyan volt, mint a többi jómódú családok gyermekeinek élete. Volt gyermekszobám, azt mondhatnám, hogy jó gyermekszobám volt és játékokban sem szűkölködtem. Az apámnak Nyitramegyében volt birtoka, mely akkoriban még jól jövedelmezett és családunknak nem kellett szűkölködnie. Gyermekkori emlékeim képezik legboldogabb időszakát életemnek. Azt mondják, hihetetlenül vézna kis fickó voltam, akire úgy kellett vigyázni, mint a hímes tojásra. Sokat nyavalyáskodtam, kényeztettek, becéztek, úgy bántak velem, ahogy az egyetlenkékkel szoktak bánni a szülők. Az elemi iskolát nem is végeztem nyilvános iskolában, az apám kívánságára házi tanító járt hozzánk napjában kétszer, neki köszönhetem, hogy sokáig legyőzhetetlen ellenszenvvel viseltettem az írott szó iránt. — Nem voltam valami jó tanuló. Később, a gimnáziumban sem, ahol általában jó közepesnek tartottak a tanáraim Voltak képességeim, de mint mondják, figyelmetlenségemmel mindent elrontottam. Sokat bosszantottam a tanáraima/t, akik az apámra való tekintettel minden csínytevésemet megbocsájtották és a szóbeli fenyegetés határát sohasem lépték túl. Egyszóval protekciós gyerek voltam, akinek min dent szabadott és aki élt is ezzel a szabadságával. — Vidéki, jó öreg gimnáziumban érettségiztem. Az államfordulat épp az érettségi után történt. A mi családunkat nem érintette súlyosan az új helyzet és az átorientálódás, az új életforma megszokása a szüleim részéről minden nehézség nélkül ment végbe. Szüleim már a háború előtt is sűrűn érintkeztek a környékbeli szlovákokkal, jól bírták a szlovák nyelvet, úgyhogy a változás az ő szemükben nem is volt