Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Egri Viktor: Életív. Csuka Zoltán válogatott versei 1925-1935.

„Előretolt állásban vagyok milliók mögöttem s egyedül nézek farkasszeme*

milliókkal,

érzem, a föld, az óriási akkumulátor irtó energiákat gyűjt magába, előretolt állásban vagyok percek suhannak és belőlük eljövendő századok éneke harsog;

kevesen tudnak ma rólam, de én tudok mindent s minden idők ajtaján milliók nevében szüntelenül zörgetek —"

énekli szinte programmszerűen, nem törődve azzal, hogy vele együtt egy egész költőnemzedék „előretolt állásban' vigyázza az időt és kopog, jelentkezik, ágál az embermilliók nevében.

Különösebb egyéni jeleket a „Látomások verseidben találni; itt Csuka lázadását, panaszát és a kor tébolya elleni tiltakozását békevágyó szelleme már egyénibb hangszínezéssel hatja át. Egy acélvilágban, fegyverek és lángok, hullahegyek, ágyútorkok közt szennyben, vérben, mérges gázok közt puffadtnak látja a kontinenseket, — bombasztikusán hatnának a Látomásoknak túlfűtött és felsrófolt sorai, ha nem dobbanna mindenütt a hevület mögött egy igazi hivatott költő szívverése. Általában Csuka erénye, hogy hallucinálásában is reális síkon mozog, víziói művészileg is hitelt kapnak és nem fúlnak üres szóáradatba, ami az ilyen kozmikus versek vízióinak leggyakoribb hibája. Felfokozott, panaszkodó hangját állandóan átjárja a megszállottság hevülete és ez a hevület, ez a szenvedélyesség az, ami a versek aktuális anyagát kiemeli az időből és bizonyos egyéni jelleggel megkülönbözteti generációjától.

A gyűjteményes kötetnek egyik ciklusában a szerelemről beszél. Valami vádiratszerű szónoki pátosz fűti át ezeket a verseket is; az egyén csak ritkán kap bennük élesebb körvonalakat.

„Kedves, te vagy ki velem folyton újra indulsz s indúltál, mikor ősapánk gerincén voltunk forró rezzenés s indultál, mikor anyám méhében már föléreztem jöttöd.

S velem leszel, ha elmúlásom csendjében egykor áradó testem hamvai fölött ott virrasztasz a csillagokkal együtt

elfogyhatatlanul s elhagyhatatlanul." ilyen sorokban az olykor prózában tévedő Csuka igazi lírát ad.