Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Marék Antal: Féja Géza: Ady. Jóslások Magyarországról
gyiarokat Amerika. S ott állott egyedül aggódásaival, ellensége lett mindenki, aki véleménye szerint a magyar életet lefojtotta. Ma egész tábor száll harcba a falúért, fiatalok, felkészültek, akiknek egységes fellépése máris érezteti a közéletben hatását. Ady egyedül volt!! „Húsz év múlva jó dolog lesz idegenként Budapesten mulatni" — írja Ady egyhelyütt. Ma, az idegenforgalom rekord esztendejében csodálkozva állunk meg ezeknél a soroknál. Hát annyira előre látta Ady a magyar élet alakulását? Annyira ismerte a népet, amelynek vendégszeretetét messze földeken ismerik?' „A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala" — írja máshol. A XX. század érdeklődése a gyermek iránt csakugyan szembeszökő. Németországra kell gondolnunk hirtelen, ahol a gyermek az első polgára a birodalomnak. Ismeretesek továbbá azok az erőfeszítések, amelyek a dunántúli egyke kiirtását célozzák. Adynak ez a jóslása a XX. század harmincas s negyvenes évei között teljesedett be. Az Európai Egyesült Államok szövetsége az ő fantáziáját is izgatta. Látomásában Genfben tartja ülését s ime a Népszövetség, az „Európai Egyesült Államoknak" ez a kezdetleges szövetsége csakugyan Genfben találta meg otthonát. S folytathatnánk még a felsorolást, ha nem gyönyörködtetnének még Ady pomás színes útirajzai s párisi éveiről írt boldog írásai. Csupa lobogás, merő elérzékenyülés ez a hang, melyet Páris, a gyönyörök és fájdalmak szent városa ébreszt fel benne. S álmélkodva állunk meg hatalmas Petőfi tanulmánya előtt, amelyben forradalmi lázban égeti mindazt, amit Petőfiről irodalomtörténeti tanulmányainak során elkönyvelhettünk. A prózaíró Adyt rendszerbe foglalva, az újságok tiszavirág életéből illetve halálából mentette át Féja Géza. Méltóbb rendszerbe szedőt nem találhatott volna keresve sem az Athenaeum. Féja az 1913—14. évi vértelen magyar forradalom legjobb ismerője, ő kutatja azokat az erőket, melyek az eszmék folytatásaképpen Adyt állították a gátra. A szabadságért sokan meghaltak Magyarországon, sajnálatosképpen éppen azok, akik éltek s haltak a szabadságért. Ady sorban az utolsó, harcos írásait át kellett menteni az örökkévalóságba, mert Ady „mindent megadott nekünk" — ahogyan Féja mondta. MARÉK ANTAL