Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar írók antológiája

Verssel és műfordítással szerepelnek az antológiában: Ásgúthy Erzsébet, Bolya, Lajos, Darvas János, Forbáth Imre, Győry Dezső, Morvay Gyula, Páll Miklós, Petneházy Ferenc, Sípos Győző, Szenes Erzsi, Tamás Lajos, Urr Ida, Vozári Dezső, Wimberger Anna. Minden versek közül kiemelkedik Győry Dezső, Forbáth Imre és Vozári Dezső költészete. Három teljesen kialakult költő ez, kész mondanivalóval, egyenletes, érett formával. A többi lírikus közül igazi versélményt Petneházy Ferencnek, ennek a formakényes fiatal lírikusnak és nagyszerű Brezina-fordítónak a versei nyújtanak és Wimberger Annának öt szép verse, melyek közül az Anyám emlékére című a legjobb. Szenes Erzsi oly jólismert egyhúrú lírája rendkívül elmélyült, filozofikus tartalmúvá vált s már-már fahangú modorosságait is elhagyta, vannak itt sorai, melyek megrendítenek az emberi sors engesztelhetetlen leírásával. Darvas János szlovák fordításait már ismerjük, két antológiából is, a fordítások hűek és kifejezők. A többi lírikusból egyénibb hangot alig érezni. Bolya Lajos legjobb verse a Berceuse, mely annyira elüt a többitől, a rétori pózoktól. Morvay Gyulának van mondanivalója, de rendkívül küzd a kifejezéssel.

A novellisták közül igazi novelláival a szó legjobb műfaji értelmében csak kevesen válnak ki. Ezek közé tartozik mesteri írásaival Darkó István és stílusszépségeivel, kifejező arányosságával vele rokon kitűnő prózaírónk: Szenes Piroska. E két író elbeszélése, a Faun a Magurán és a Borzaska, az antológiában közölt irodalom epikai hitelének bizonyossága. Hozzájuk csatlakozik Egri Viktor: Erdei vallomás című novellája, Sebesi Ernő: Pereg a dob-ja, Szombathy Viktor A német leány és a szerelem és Zerdahelyi József Pásztorvérrel cimű beszélyeivel; egytől egyig említett prózaíróink jó érettebb alkotásai. Ethey Gyula Gaál Mózes ifjúsági történeti elbeszéléseire emlékeztetőén ír, Farkas István és Nyíresi Tichy Kálmán az idillikus falusi történet és jelenet-szövés hívei, Kaczér Illés Tátogó című tárcája kitűnő író írása, elárulja ezt a rutin könnyedsége, de komolyabb, mélyebb írást vártunk volna tőle. Neubauer Pál: Bókoló kőszentek a hídon című elbeszélése regényrészletnek tűnik, de kedves és ügyesen szórakoztató, Palotai Borist, rendkívül jól fejlődő novellaírónkat, az itt közölt Manci visszatér című elbeszélése nem reprezentálja méltóképen, bár fegyelmezett írásmű ez is. Sándor Imre, Schalkház Sára, Sellyéi József, Sziklay Ferenc igénytelenebb karcolatokkal szerepelnek, melyekből nem igen lehet határozott képet kapni írójukról. A fiatal Andránszky István biztos ösztönű prózaírónak mutatkozik.