Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Mártonvölgyi László: Ányos Pál Nyitraelefánton
a szomszéd nemes kúriákon, ahová kitűnő útlevél volt költői nevén kívül — nemesi származása is. Különösen Bartakovics Ferenc előkelő szalakuszi földbirtokos családjában érezte magát jól, ahová gyakrabban ellátogatott. A Bartakovics kúrián tartózkodtak Bartakovics mostoha lányai, a Hídvégi kisasszonyok, akik különösen igyekeztek kedvében járni Ányosnak, mert Ányos —mint róla Császár Elemér megjegyzi — nyitraelefánti tartózkodása alatt külsejével egyáltalában nem árulta el lelki megtörtségét, s nem volt az a „sovány, beesett szemű, beteges külsejű ember, amilyennek fájdalmas versei szerint elképzelhetnők, ellenkezőleg, mint Bacsányi szavaiból tudjuk, jól megtermett, sem sovány, sem nem kövér fiatal ember volt, szabályos hosszúkás arccal, görög metszésű egyenes orral. Magas homlokát szőke haj árnyékolta, hasonló szakáll körítetté állát is: a tősgyökeres magyar család sarja, mint az Ányosok többnyire, igaz: germán típus volt, a „Grátchenek ideálja." Természetesen Ányos nem hanyagolta el szerzetesi hivatását sem, állandóan képezte magát a vallási retorikában, s 1872-ben rendje megbízta, hogy Nyitrán szentbeszédet tartson. Ányos a megbízásnak eleget is tett, és Szent István napján ő tartotta meg ai nyitrai vártemplomban az ünnepi szentbeszédet. Ányos ép egy nemzeti éposz megírását tűzte ki célul, sőt már tárgyalt is a forrásmunkák felől Barcsayval és Orczyval, azonban a történelem eseményei más versekre ragadták tollát. 1782. jan. 26.-án megjelent II. József császár rendfeloszlató határozata, s a császári biztos már ápr. 9.-én megjelent a zobori kamalduli kQlostorban, szekularizálta a vagyonukat, — s a rendtagok széjjeloszlottak. A hír hamar eljutott a szomszédos elefánti pálos kolostorba is. A kamaldollak feloszlatása nagy lelki vihart váltott ki Ányosban, félretette a készülő nemzeti époszt, s megírta a „Kaimaldoliak pusztulásáról" szóló versét, melyben szomorúan írja: „Már Zobor tetejében s maiki erdőségben Állnak a barlangok néma tsendességben. Nem hallatik szózat! Nem szent sóhajtások, Nem nyílnak az égre buzgó pillantások." Ezt a versét követte egyik legismertebb verse a „Kalapos király", melyről Benedek Marcell könyve is megjegyzi, hogy „ez a legnépszerűbb Ányos vers." Tényleg, hatalmas erővel sodródik végig ezen a versen a II. József elleni gyűlölet, aki puritánságában került minden felesleges ceremóniát s meg sem koronáztatta magát. A töredékben fenn
