Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Mártonvölgyi László: Ányos Pál Nyitraelefánton

maradt versben, melyet az utókor nevezett el a benne található elnevezés után, „Kalapos királyinak, oly erővel fakadt ki Ányos, ami ennek a lágyhangú, szentimentális poéta lantján eddig szinte ismeretlen tónus volt:

„Iszonyú hatalom! — még ez nem volt nálunk Hogy korona nélkül lett volna királyunk. Mátyás, hogy nem talált koronát magának Tűzzel, vassal rohant Fridrik kastélyának. Nem szánt föláldozni több száz magyarokat, Csakhogy koronázva ülje trónussokat. De ez megelégszik, hogy kalap van a fején, Mert háromszázezer zsoldos él kenyerén."

Kétségtelen, hogy Ányos József elleni gyűlöletében rendjének feloszlatása, és a magyar föld szeretete szította a germanizáló törekvésekkel szemben, azonban helyesen jegyzi meg Császár Elemér, hogy sokban fűtötték lantját II. József demokratikus reformjai is, mert hiszen ezek a reformok — mind a magyar kiváltságos osztály — a nemesség kárára irányultak. Ányos ősi nemesi családból származott, s mentalitása teljesen egybenőtt osztálya felfogásával, tehát József reformjaiban osztálya kiváltságos helyzete ellen elkövetett támadásoknak látott, ami csak fokozta a kalapos király ellen érzett gyűlöletében.

1782-ben megérkezett a rend parancsa, mely Ányost elefánti magányából újból visszahívta az életbe. A székesfehérvári gimnáziumban vállalt tanári állást, de nem sokáig örülhetett új életének, betegsége rövid időn belül sírba döntötte.

Huszonnyolc életévéből egyet itt töltött Nyitrán, a „halovány hold" szomorú életű poétája, s ma a fiatal pálosnak, aki itt járta valaha a zoboralji erdőségeket már csontjai is elporladtak a veszprémi pálos kriptában. Porladó testét csak néhány szó őrzi a kripta falán:

HIC EST DEPOSITUS IN PACE PAULUS ÁNYOS.

Itt Nyitrán pedig, ahol talán élete fegszomorúbb évét töltötte, nem őrzi emlékét még csak egy egyszerű tábla sem.