Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj

betöltő bánatnak, a férfi-sors végzetességének ilyen eleven, színes ábrázolása több volt, mint amennyit szent együgyűséggel elviselhettek volna a költészet nevében. A nyelvet, a stílust észre se vették. Nem is nézték, hisz szemléleteiket nem az esztétika, hanem az etika, egy sajátos nemzeti erkölcstan vezette. Mi csak a háború, a világháború után következő vad stílus-zűrzavarban és elméleti kháoszban éltük át az igazi művészeti alkotás ehhez hasonló elutasítását. Mácha költeményének bizonyos tartalmi vonatkozásai nem kevésbbé hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzeti megújulás iskolája iái szláv eszme nevében tiltakozását hangoztassa. Vilmos a német rablóromántika szülötte volt. Abban a korban kezdte meg ugyanis máig tartó nagy körforgását a ponyvaregény s aiz egyébként Goethével rokonságban álló német Vulpius mester szenzációs rablóhistóriái olyan mintaképek lettek a cseh és magyar „rejtelmes irodalom" művelőinek, mint manapság a francia, angol és német detektívregény és nagyvárosi ponyva. Máchára ezek a könyvek nagy hatással voltak, de csak a téma alakításánál. Ne szépítsük a dolgot: a Máj hőse, Vilmos, tényleg a mi ízlésünknek sem felel meg, Oidipos-komplexumával járó szörnyű terheltsége visszatiaszitó, nem felemelő olvasmány. S a filozófiai nihilizmus, mely lépten-nyomon gőzölög ebben a költeményben, szintén a kor túláradó egyéniességének törvényes leszármazottja, de annak, aki a Slávy dcéra Mínáját költötte, ezt a hótiszta jellemű szláv Beatricét, Mácha jellemalakítása csak merő destrukciónak tűnhetett fel.

Celakovsky egy levelében úgy nyilatkozik a Májról, hogy „1836-ban minden gyümölcsünk lefagyott." Tyl, aki mint fentebb írtuk Mácha külső életét ai színészek társaságából ismerte, karikatúrát írt róla és komolyan sajnálta, hogy cseh emberről van szó. Kollár a Májról azt mondotta, hogy ez „a műveltségünk ősze". Ahol csak lehetett: elhallgatták, mintha szégyelték volna, s ha már mindenáron valaki előhuzakodott vele: gúnyt űztek a legnagyobb poétából. Különös, hogy ép a szlovákok voltak azok, akik a csehekkel ellentétben tüstént felismerték Máchia rendkívüli értékét: a stílusát. Karol Kuzmány, a későbbi jelentős evangélikus egyházpolitikus, aki Jénában tanulta az esztétikát, 1836ban a Besztercebányán kiadott Hronka című folyóiratában magasztaló szavakkal ír ismertetést az új költeményről s amikor nemsokára hírét veszi Mácha korai halálának is: verset ír, sírverset Mácháról, mégpedig csehül, mert ,a szlovák nyelvi önállósulás váltakozó orientációjában akkor ezt a nyelvet követte. A vers elé Schiller-idézetet iktatott: „Das ist das Loos des Schönen auf dér Erde". Sírjatok költők a Moldva felett,