Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj
írja a versben, meghalt Hynek, Dobšinský, a mesegyüjtő azt írja emlékirataiban, hogy 1846 és 1849 között a lőcsei gimnázium szlovák diákjai napestig csak a Májt olvassák és hangosan szavalják egymásnak. Tudjuk a szlovák irodalomtörténetből, hogy Viliam Pauliny-Tóthra és Janko Král ’ra nagy hatással volt Mácha lírája s hogy Ján Botto nevezetes költeménye, a Smrť Jánošíkova (Jánošík halála) a Máj alapján íródott. Ez az a hatás, amit Mácha költeménye a megjelenés után aránylag rövid időn belül a szlovák irodalomban kiváltott. A csehek csiaik később kezdik megismerni oroszlánkörmeit, amikor Neruda nemzedéke, a 80—90-es években végérvényesen rehabilitálja Máchát s kijelöli végleges helyét a cseh irodalomban. Most már Mácha alakja tántoríthatatlan s a száz év távlatában is messze fölötte áll híres kortársainak. Amit a modern cseh irodalomtörténet és esztétika újabb vizsgálódása Mácháról és iái Májról felmutatott, csak megerősíti az első felfedezők és igazságtevők jó ösztönös megérzését. Mácha úttörő volt, mint a nagy lírikusok mind. Amit© magyar irodalomban Balassi és Csokonai neveihez írunk, a versteremtést, a nemzeti költészetnek egy önálló líriaii stílus és lírai hitel gerjesztette megszületését, ezt adta valamivel később a cseheknek Karéi Hynek Mácha. Nemcsak ösztönös lírikus volt, hanem a Poe hangoztatta költő, aki tudja, hogy a versírás olyan, mint a matematikai munka. A Máj nemcsak a lelki állapotnak, a romantikus felfogásnak a szülötte, hiamem legalább ugyanolyan mértékben a költeményépítő gondolkodásnak is. A téma, főleg mai szemmel nézve, mellékes, lényeges a vers struktúrájúi, lényeges a nyelve, az új szó. Mukarovský tanár egész könyvet írt a Máj poétikai algebrájáról. A kötetben kimutatja, hogy a Máj tökéletes zeneiségű költemény. Mácha szavai könnyűek, szinte mentesek az anyag súlyától, az olvasó egyik meglepetésből a másikba esik, egy-egy strófájánál, micsoda finomság, micsoda csiszoltság s minden keresettség és beállítottság nélkül. Vannak a költeménynek részei, amelyek tiszta muzsika. A cseh nyelv ismerője tudja ezt csak értékelni igazában. Egyszótagú főneveket szeret Mácha felsorakoztatni s azokkal különös szép hatást ér el: den, dol, kol, sen például sorvégeken, a rövid sorvégeken, megkapó muzsika. (Magyarul nehezen fordítható, mert a négy főnév magyarul annyi, mint: nap, völgy, karó, álom). Gyönyörű rímei vannak s néha egy-egy rím felé gyűjti minden mondanivalóját. Az első pillanatra művészkedő játéknak tűnik fel a dolog, holott dehogy is az’ A rím szervesen hozzátartozik az egészhez, végső súlya, fősúlya a soroknak s ha bármikép megváltoztatom, szétesik a vers élő
