Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj

f\ suttogó, piciny moha titkos szerelmekről mesélt, szerelmet hazudott a fák virága is, szerelmes szép szeszélyt.

Rózsáknak vallott szerelmet

a fülemüle éneke, rejtett rózsákat sejtetett a szagos szél lehellete.

A sírna tó a bokrok árnyán zengett mint titkos fájdalom, kesergő bús vizét a part ölelte át oltalmazón.

Oly féltő szeretettel karolta át, mint fitestvér szokta játszó kicsi húgát.

Kései békés fénysugár övezte a koponyát, rózsakoszorúként fonva be megkínzott homlokát.

A játszikedvű esti szél a koponyát eqyre rázta, zúgása úgy tűnt, mint a halott mélyről jövő kacagása.

Itt-ott néhány hajszál lengett, amit a csontnak szépítő emlékként hagyott az idő s arcán ragyogó harmat ült.

Minthai a halott üreges szeme a május szépségétől meqhatottan ismét könnyesen fénylene.

így ül ott. míg fel nem iön a hold. A költő ekkor sírva fakad, a sírással kilén szivéből minden takaroatott fájdalmai és keserve, ami álcázott volt, most már nvilvánvaló élete a Vilmos élete. Vérremenő csalódás, qyóavíthatatlan szárnys^egettséq siráma húz át a kései májusesten s találkozik az élet másik partjáról iövő, szerelemre csábító-hívó gerleénekkel. Ez a Máj véoe.

Cselekménynek kevés s ez is csak ürügy, mint láttuk, a költő legbensőbb mondanivalóiénak kivetítésére. Nem a téma', hanem a költemény struktúrája a fontos. A Máj a cseh