Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj

írók társaságában láthatni folyton. Jungmann, a neves nyelvész és műfordító, megdicséri prózaíró készségét. Josef Kajetán Tyl, az író és színészbóhém társaságába fogadja. Olyanok eme napjai, mint Petőfiéi voltaik, amikor mindenáron színész akart lenni. Csizmában, lovaglóostorral, karabonári köpenyben, rikító vörös nyakkendővel sokszor meg jelenik a Thália-hívek társaságában. Viharos és gyors szerelemre gyullad háromszor is egymásután. A harmadik szerelem végzetessé válik Mácha számára. Mint buzgó színészműkedvelő, aki hazafias érzésből áll ki a deszkára valami iszonyúan érzelgős nemzetieskedő darab mellékszerepeinek egyikében, megismerkedik egy polgári származású prágai leánnyal, Somka Eleonórával, azaz Lórival, ahogy elnevezi. A leány szép és magakellető, sőt kacér, de műveletlen is. Arra azonban jó volt, hogy ebben a szenvedélyes fiatalemberben, aki minden mozdulatával egy-egy álmát élte meg, kellő hőfokon tartsa földöntúli ábrándjait. Amikor Mácha csókolta, azt a hősnőt csókolta benne, aki ép lelkében akkor felmerült. Szerelmében is önmagát szereti a részvét és gyűlölet, az irgalom és halk merengés hullámzásával. Romántikus hős volt Mácha lelki alkata szerint is. Léptennyomon sebeket kap ez az érzékeny lélek s ez a sok seb ‘feledni és pihenni jár a szerelembe. A megütött ember elbújik a1 csókok között, lehúnyt szemmel temetkezik a húsok ajkai közé, hogy aztán ismét gyűlölhessen, loboghasson tovább, hogy kínozhassa magát és gyötrődjék, mert maga is gyötörni akar. Arcán könnyed mosoly, mint maga írja a Májban, mély bánat a szívben. Ilyen volt Mácha.

Gyorsan kell élnie, valami űzi, hajtja, hogy annyit lásson és átélhessen, amennyi szükséges az ő számára, az író számára. 1833.ban kirándul az óriáshegységbe. 1835-ben Tirolon át Velencébe és Triesztbe utazik: meglátja a tengert. A tengert, amit Petőfi például sohse pillanthatott meg, a végtelenség eme megközelítését, ami annyira megfogja a vizet és tükrözését sóvárgó lelkét. Úton és otthon folyton folyvást olvas. Művelt európai lény, aki korának minden poétikai értékét közvetlenül igyekszik megismerni. Az olvasmány ugyanolyan nagy ősi hatással van reá, mint a természet. Olvassa a lengyel romántikusokat, főleg Mickiewicz költeményeit. A lengyel közvetítés révén ismerkedik meg az angol Byronnal. Benső életének talán legnagyobb élménye ez a találkozás volt a nagy romántikus költővel. De megismeri német kortársait is, természetesen. S mindez csupán néhány röpke esztendő története. Lóri miatt, aki viharokon át is kitart mellette, kénytelen állást vállalni, hogy megélhessenek. Már előbb megírja a Cigányok című művét, egy színes cseh