Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj

Scott-regényt, a démonikus szerelmi féltékenység vérvevő indulatokig felcsapó nagy meséjét. 1834 tavaszától kezdve már csak egyetlen gondolat tartja fogva. A Máj gondolata. Erre készül, ez az ő életrajza, az egyversű nagy lírikus adekvát műve, a főfő teljesítmény és hattyúdal egyszerre. 1835 őszén elkezdi írni a nagy verset, életemésztő nagy lendülettel dolgozik rajta. Aztán, mint már mondtam, összeszedi utolsó garasait s kiadja Prágában néhány száz példányban, 1836 április 23-án. Az izgatottan várt esemény mellé nemsokára egy kevésbbé várt esemény társul Mácha fiatal életébe szerelmese megszüli a gyermekét, egy fiút, aki a Lajos nevet kapja. Féltékenységi jelenetek, összeütközések és kibékülések érzéki izgalmai kisérik a hiábavaló anyát a szülés fájdalmaihoz. Mácha akkor a cseh-német nyelvhatár mentén fekvő élénk kereskedelmi városban, Leitmeritzben egy ügyvédi irodának alkalmazottjai. Most, hogy akaratlanul is apa lett, új vágy fogja el: a családépítés szenvedélye. Esküvőre, lakodalomra készül, pénzt hajt fel innen is, onnan is, hogy a legszükségesebb bútordarabokat összevásárolhassák. Egy éjszaka tűz támad a városban, Mácha is ott van a tűzoltásnál, meghűl s 14 nap múlva tüdőgyulladásban meghal. Mondják, hogy sírva halt meg; ott ült haláloságya szélén a magáramaradt leányanya, a szerelmese az ő gyermekével s az árvaság korai glóriája volt az utolsó fény, amit a költő szeme még felfogott. 1836 november 5-én halt meg Mácha egy sötét, hideg leitmeritzi hónaposszobában. Egykorú rajzok szerint ovális arca volt, fekete haja, csilogó szeme, szakálka pelyhedzett az álián, egyébként pedig sovány volt és halovány, akárcsak Petőfi Sándor, aki akkor 13 éves fiúcska volt az Alföldön.

Mint aki átadta az üzenetet, melyre a sorstól megbízást kapott, magányosan, ahogy élt, meghalt. Intett és letűnt. Jól halt meg, mint általában a nagy emberek, a nagy költők mind. Ami emberileg tragikus Mácha korai halála körűi, nem tragikus Mácha, az író dolgában. A cseh irodalomtörténet régebben Mácha haláláról írván, mindig siránkozó hangot ütött meg: ki tudja mit adhatott volna még nemzetének? Lehetséges, hogy még sokat, vagy semmit. De újabban ez az érzékenykedés kimaradozik már, kezdik megbecsülni és teljesnek találni Mácha „csonka" életművét is. Fogalom lett ő is, mint Petőfi vagy Shelley, akik szintén oly fiatalon haltak meg, s ez a fogalom nem ép Mácha illanó fiatalsága, de maradandó írói alkotása révén jött létre. A Máj költőjét egyedülivé, sajátossá ép az teszi, hogy semmi mást nem alkotott, ami ezt azi egységes tartalmú és formájú alkotást csak állomássá tette volnat Csúcsteljesítmény volt ez, annak is maradt.