Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Keller Imre: Böhm Károly mint drámaíró

bányán működő Szabó Ferenc színtársulata a tervet elfogadta és hozzáfogott a színelőadás előkészítő munkáihoz. De hamarosan be kellett látnia, hogy „Az udvari bolond" felülmúlja erejét. A kicsiny színpad, a technikai eszközök elégtelensége, a színészek kevés száma, ,aj főszerepekre alkalmas színészek hiánya, a szöveg megtanulásának nehézsége és több más akadály lehetetlenné tették a darab stílusos, Böhm emlékéhez illő nívós előadását. így ezt az egy kínálkozó alkalmat is el kellett szalasztatni és „Az udvari bolondot" nem ismerhette meg a közönségünk. Azóta nagyot változott a kor felfogása, az irodalmi követelmény. Ma még Shakespeare is unalmas, nem hogy az ő hatása alatt írt tragédiákat befogadná. így könnyű megjósolni, hogy Böhm „Az udvari bolond" című tragédiája sem nyomtatásban, sem színpadon valószínűleg soha sem kerül nyilvánosság elé.

Drámáit német nyelven írta. Ugyanis Besztercebánya ama várost alapító őslakos családjából származott, mely német anyanyelve ellenére is mindig és minden körülmény között magyarnak vallotta és érezte magát. Böhm Károly német anyanyelve tehát nem szolgált visszaszorító akadályul, gátul arra, hogy teljesen, maradék nélkül bele ne olvadjon, fel ne oldódjék a magyarság gondolat és érzelem világában. Szárnybontogatása, drámaírói munkássága (1866) összeesik történelmünk ama időszakával, amikor ébredezni kezdett húszéves elnyomatásának dermedtségéből, szomorú elalétságából. Ekkor kezdett csak hangot adni magáról. Ekkor fogott neki az idegen nyelv, az idegen érzések, az idegen befolyások és idegen eszmék békóinak letördeléséhez. Az aléltság még tartott. A bilincsek helye még sajgott. Irodalmunk még tekintélytelenségben vonaglott. Ebben a halálcsendes korszakban minden írói vállalkozás igazán merész, szinte emberfeletti erőkifejtés számba ment. Nem csoda hát, ha Böhm első irói lépését ott igyekezett megkisérleni, ahol zajgó és zajos irodalmi és szellemi élet törekedett a közönség magasabb kultúrigényeit kielégíteni, ahol kilátása nyílhatott az ifjú, így türelmetlen Böhmnek arra, hogy hírnév és anyagi siker koronázza próbálkozásait. Ha Magyarországon szerencsésebb körülmények uralkodtak volna, ha nem kellett volna a szabadság fáját könnyel és vérrel öntöznie, ha pezsgő irodalmi életünk tekintéllyel és súllyal dicsekedhetett volna, akkor Böhmre is varázserőt gyakorolt volna a magyar színpad és drámáit magyar nyelven alkotta volna meg, amint magyarul írta filozófiai tanait magában foglaló „Az ember és világa" című könyvének öt kötetét, amellyel elvitathatatlan értéket adott a magyar névnek.