Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Féja Géza irodalmi szemle

d ü nk... Ö ezt nem tudhatta, mert nem ö s m er i ezt a mi földünket". Mintha Cserei Mihályt hallanám, az erdélyi embernek örök panaszát a pazarló, idegen villámok ellen, kik magukkal ragadják. Holott harcain túl csak az idillt, a tisztább idillt akarta. Budai Nagy Antal halálai az egész tragédia fölé növekedik. Ö „az ember". „Az erdélyi ember", kinek sorsa e történelmi halállal végzetesre fordult. Az apát, az egykor Ítélni képtelen apát, ki nagy ember, találja meg; e halál színe előtt a legméltóbb szavakat, midőn így szól a belépő vajdához: „Állj s ne moccanj, Uraim. Ne bántsd az Úristent, aki most itt van közöttünk".

Erdély történelmi arcát nem látta meg s nem fejezte ki egy magyar író sem ilyen mélységgel és igazsággal, mint Kós Károly. S a magyar történelmi lázadásokat sem. A jelenet, midőn a habozó Budai Nagy Antal rákényszerül a végzetes útra, nemcsak az ő útjai, ilyen volt Bocskaié, ilyen lett volna Zrínyi Miklósé, s így történt II. Rákóczi Ferenccel is. E dráma, mely csupa egyszerűség, csupa természetes növekedés, s az írónak eszébe sem jut, hogy sűrítsen benne, csupa sűrűség. Nemcsak egy kor egész társadalma él benne, hanem korszakok, egyéniségeik és események törvényeit és végzetét láthatjuk benne, olvashatjuk belőle.

A magyar próza megújhodása Erdélyből jött. Úgy látszik, hogy a magyar dráma megújhodása is onnan érkezik...

KARÁCSONY BENŐ: NAPOS OLDAL.

Regény. Szépmíves céh kiadása.

Tamási Áron Ábel-trilógiája iskolát teremtett, Karácsony Benő új regénye is ezt példázza. A legutóbbi hasonmás Nyírő József „Uz Bencéje" volt, mely nagyon hirtelen, szándékoltan és nyersen akarta Ábel figuráját értékesíteni. Karácsony szemérmesebb és eredetibb tanítvány. Rokonszenves középszerűség, akinek szüksége van egy magasabbrendű szózatra, hogy a saját