Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Féja Géza irodalmi szemle

to'tt izzás. Az apát kiét világ között ingadozik s nem tud ítélni, félrevonul.

A második felvonásban megjelenik Budái Nagy Antal portáján a „kísértő", Bálint pap. „Ki az? Ki ez a fekete, idegen ember?" — kérdi ijedten az éppen ott tartózkodó Besen Anna. Budái Nagy Antal alakja itt bontakozik ki igazán. Félig katona csak, s inkább a föld fia. Paraszt, aki legnagyobb fellángolásából is vissza tudna szédülni az idillibe,a termő élet vigaszába, ha óriási és tragikus bért is kell fizetnie ezért a vigaszért. Az idill viaskodik a végzettel, Bese Anna Bálint pappal. S Budái Nagy Antal meg akarja menteni magának az idillt: „Transzilvánia ez atyáim, Erdély ez, meddő hegyek és nyomorodött lellkék tartományai ez. Imádkozni és áitkozódhii tud itten mindenki, de hinni gyáva. Szeretjük Jézust, de Húsz János a cseheknek halt meg, nem Transzilvániárnak. Csuda kellene, hogy valaki Erdélyiben arassa le az Űr megérett gabonaföldijét. De Transzilvániálban csudák nem történnék ..." De a felvonás végén lángba borul az öreg malom, melyben a husziták gyűlésezndk s ahonnét Budái Nagy Antalt Visszatartotta Kisainna, az idill. Katonák törnek rájuk, tűz gyullad ki a láthatáron, a végzet erősebb az idillnél s magával ragadja a habozó férfit. M,it is mondóit Bálint pap Budái Nagy Antalnak, Kisanna felé fordulva: „Te fogod az egyik kezét és tudom, szereted az embert. S én fogom a másik kezét... Itt dől él a dráma sorsa, s egyúttal Kós drámaírói jelentőségének a próbája Az egyéneken egyszerre átzúg a történelem, színváltozás történik, túlnőnek egyéni életükön „csuda", miként Budai Nagy Antal kívánta. S ez a színváltozás, ez a csuda éppen olyan természetes, szükségszerű s megifellébezhetetlen, éppenolyan törvényszerű erővel s biztonsággal jön, női az élet titkos mélységéből, mint az előjáték idillije. Kós Károly első, darabjában már teljesen érett drámaíró jelentkezik. (Egyetlen kifogásom van: a felvonásnak ott kellene