Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Féja Géza irodalmi szemle

FÉJA GÉZA IRODALMI SZEMLÉJE.

BUDAI (NAGY ANTAL. KÓS KÁROLY SZÍNJÁTÉKA

Kós dairalbja előjátékkal kezdődik. S az előjáték a darab egyik 'legsikerültebb, legtökéletesebb része. Alig hangzik el néhány mondáit s máris egész lényünk belemerült a történetin"’ levegőbe. Nincsen ma magyar író, kinek szavaiban ilyen s ennyi ó-íz élne, mint Kós nyelvében. A kurtanemes porta, az öreg nagyasszony, a földhöz tapadt Budai János, az éppen nagy leánnyá érett Bese Anna hetyke rátartisága, a görnyedő jobbágyok, s Budai Nagy Antall, ai kóbor katona, az éppen hazatérő „tékozló fiú": az ómagyar élet éppen olyan biztosan, színesen, s az élet éppen olyan meleg képeivel hömpölyög, akár Arany János Toldijában. S ha egy pillanatra csönd keletkezik, felhangzik a kolduló barátnak, Bálint huszita pap küldöttének a prédikálása, mintha dobok peregnének, vagy mintha a történelem kórusa kiáltana bele az élet idillijébe. A barát átadja Budai Antalnak a forradalom könyvét, Bálint pap ajándékát, a huszitái bibliát. S az éppen hazatért, az idilibe vissza vágyó „tékozló fiú" egy pillanatra fölmagasodik, már ismét elhagyta az idillt, holott egyelőre még visszahall belé. Ezzel végződik az élőjáték. Tökéletes.

Az első felvonás családi kép, melybe időnként betör a társadalom fortyogó élete. Beséék családi szobája, férj és feleség kedves kötődése, Kisanna üde nyelvelése, Budai János darabos ügyetlensége, készülődő szerelmi' konfliktus a két fivér, Antal és János között: még falusi idill, dé a szobába lassan beárad a társadalom: jobbágy panaszok, katonák kiáltása; bejön az apát, a szolgabíró, hírék és eseményék moraja. S végül Budai Nagy Antal, ki éppen Kolozsvárról érkezik, látta Mársia’i Jakab inkVizitor máglyáit és karóba húzott áldozatait s már csupa erőszakosan visszafej-