Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza

önt fenség, — mondotta. — Már intézkedtem is. Hol­nap reggel útra kelnek Charíottal Olmützbe. .Megsimogatta a kis főhercegnő fejét. Aztán odalé­pett az íróasztalhoz, papírokat vett elő, az egyiket összehajtogatta és pecsétet nyomott rája. Majd magá­ihoz intette a feleségét és suttogva magyarázni kez­dett neki valamit. Mária Lujza csak akkor emlékezett vissza az utolsó óráik eseményeire, mikor másnap kigördült vele a csé­­za Kassa város kapuján. Szeméiben még ott égtek a búcsú könnyei. Még érezte arcán a kis Klementina puha, nedves csókját és látta Poíinszky János főbíró uram kemény arcát is, amint meleg szavakkal vett búcsút tőle a tanács nevé­ben. Aztán, ahogy távölodbtt tőle a város, lassan meg­nyugodott. Kinézett az ablakon és az elfutó fákat számolgatta. Később feltűnt Bombelles gróf a kocsi mellett. Be­nézett hozzá, mosolygott és eltűnt megint. Hátradőlt a párnázott ülésein és végigsimította hom­lokát. Mellette halkan kezdett el hortyogni Colloredo grófné. Odanézett. Az asszony mellén egyenletes moz­dulatokkal emelkedett és süllyedt egy türkizköves me­dál Ilon. „Vájjon mi lelhet benne?" gondolta. Hányszor kérte már a grófnét, hogy mutassa meg neki, de az soha sem teljesítette kívánságát. „Most megnézhet­ném!" Lassan, remegő kézzel nyúlt az ékszer után. Mi­kor megérintette a grófné mellét, megálllott a mozdu­lata közepén és figyelt. Nem történt semmi. Az udvar­hölgy erősebben hortyogott. Hirtelen mozdulattal nyi­totta ki a lánc csattját és vigyázva kezdte húzni lefelé az ékszert az asszony nyakáról. Miikor már kezében volt a ímedaillon felsóhajtott. Aztán az ablak felé for­dult és megpróbálta kinyitni. Nem sikerült. Sokáig bí­belődött vele, míg végre véletlenül megnyomtál az

Next

/
Oldalképek
Tartalom