Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza

A fiatal főherceg kitörő örömmel borúit nénije nyakába és nagyhangon újságolta:

— Marié,

ha látta volna, hogy milyen ünnepléssel fogadtak bennünket forrón a magisztrátus kiküldöttei! Húsz lovas jött a kocsink mellett Kassáig... És idebent is minden kérdésemre megfelelt a városbíró..,. Úgy beszélt vélem, mintha felnőtt ember lennék én is.

Fiatal arca ragyogott a büszkeségtől és karcsú alakját olyan feszesre húzta, hogy az aranyhímzésű selyemfrakk szinte feszült rajta.

A kis főhercegnő fáradtan mosolyodon el. „Hogy örül! Még nem t-udjla, hogy Naipoileon Bécsben van!" gondolta. Sóhajtott és végigsimítóttá homlokát.

Délután megérkeztek a többi testvérei. József, Ferenc és kedvenc buga, a kis Mária Klementina.

Aztán eseménytelenül múltak a naipok. Délelőttönklnt együtt játszott Klementinával a nagy szobában, az idegen bútorok között, és sokszor komoly, messzenéző arccal hallgatta a gyerek meséit. Délutánonlkint meg átmentek a testvérekhez a kamara épületébe.

A kilenecdiik napon egy császári tiszt jelent meg náluk és sokáig maradt bent Col lőréd o grófné szobájában. Mikor elment, nyugtalan, sápadt arccal lépett be hozzá Charlotte asszony.

— Öltözzön

fel ma ebére, — mondotta — sétálni megyünk.

De a sétából csak annyi lett, hogy átvágtak a Fő utcán folyó Csermelypatak hídja in és betértek a jezsuiták temploma melletti Lőcséi házba

Az egyik emeleti szobában a titkos kabinet minisztere állott előttük.

— Hivatott

bennünket Franz.

Az udvarhölgy még lihegett, amikor szólott.

Colloredo gróf csak bólintott. Aztán odafordult Mária Lujzához.

— A

császár írta, hogy haladéktalanúl látni kívánja