Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza
— kérdezte mégegyszer a grófné most már leplezetlen örömmel. — Sa jnos igaz. Tompán hullott ez a két szó. Aztán csend lett és csak jóval később szólalt meg megint a titkos kabinet minisztere: — Látom, maga örül ennek Chariotte. Megértem. Francia ő is, a maga vére, kell hogy örüljön a honfitársa diadalának. De figyelmeztetem Chariotte, hogy csak titokban szabad örülnie. Ne felejtse el, hogy bármilyen nagy befolyása van is az udvarnál, magia az én feleségem és a császár szolgája! — Ne féljen, neim fogom elfelejteni! Hidegen mondotta ezt az asszony. Mária Lujza felállóit. Duzzadt, piros szája keserűen rándúlt össze. „Hogy tud annak örülni Chariotte, hogy Napóleon Bécsiben van?" gondolta. Hirtelen maga előtt látta a Burg szobáit. Ismeretlen alakok ültek a régi termekben és idegen katonákat látott ácsorogni az ajtók előtt; összeborzongott. Megint úrrá lett rajta a régi félelem. Mintha a beszélőik elől menekülne, tapogatódzva ment az ajtó felé. Közben még hallotta, hogy kattan a zár a szomszéd szobában és BombeUes gróf harsány hangon jelenti: — Itt van a kurír kegyelmes uraim! Aztán Colioredo gróf szólott megint: — Jól van. Még ma este indúljon Olmiützbe a felséges úrhoz és jelentse, hogy a fenséges gyermekek a maii napon épen és egészségesen megérkeztek Kassa városába. Egy másik kurír pedig menjen Lembergbe és gondoskodjon ott szállásról, arra az esetre, ha tovább kellene menekülni... Másnap délelőtt átment Chariotte grófnéval a szomszédos Barkóczy háziba és meglátogatta öccsét, Ferdiiinándot. ' > i I! H
