Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: A magyar színügy válsága keleten

RÁCZ PÁL: A MAGYAR SZÍNUGY VÁLSÁGA KELETEN A magyar színügy kettős válsággal küzd. Az egyik a gaz­dasági válság, a másik a művészeti válság. A gazdasági válság nem csupán Kárpátalján, tehát Kele­ten érezteti hatását, de mindenütt. E válsággal a magyar színtársulat eddig sikeresen küzdött, lehet, hogy legcseké­lyebb támogatás esetén ezután is meg fog küzdeni. A gaz­dasági válságnak egyik érdekes jelensége abban nyilvánul, hogy lassan bár,, de fokozatosan kicserélődik a színházba járó közönség. A világháború után, a pénzbőség legviharzóbb napjaiban a színházat elözönlötték azok az elemek, melyeknek költe­ni való pénzük volt. Nem a színpadi irodalom utáni szomj hozta el ezeket az elemeket a színházba, nem a kultúrigé­­nyek kielégítése ösztökélte ezt a közönséget arra, hogy estéit a színházban töltse, hanem a pénzbőség. A pénz, melyet bárhogy, bármi úton-módon, de el kellett költeni, mert nem fért a zsákba. S ha lehetett érte minden jót vásá­rolni, miért ne lehetett volna színházi szórakozást is? Ennek tulajdonítható, hogy olyan társadalmi rétegek, me­lyek köréből azelőtt színházba járók alig, vagy egyáltalán nem kerültek ki, rákaptak a színházra és megtanulták él­vezni a világot jelentő deszkák szellemi termelvényeit. Mivel pedig — sajnos — abban az időben a színház el­sősorban üzlet volt, ez az üzlet a legteljesebb mértékben igyekezett a közönség igényeit kielégíteni. Leszállóit kö­zönségének szellemi nívójához, bár ezzel elvesztette azt a közönséget, a mely a színházban a művészet csarnokát lát­ta s ott elsősorban szellemi élvezetet keresett. Különösen tapasztalható volt ez a jelenség Kárpátalján,, a pénzbeli le­hetőségek akkor még korlátlan hazájában, ahol ugyaneb­ben az időben egy tönkrement intellektuel osztály szorult ki a színházak nézőteréről. Az első felbuzdulás után, de csak pár év múlva, arra a kétségbeejtő felfedezésre jutottunk, hogy komoly színpadi mű, irodalmi érték« világnézeti darab a színház közönségé­nek nem kell. A könnyűvérű operettek, a sikamlós bohózatok és a „csak felnőtteknek" való vígjátékok töltötték meg a színházi kasz­­szát. Ennek tudható be, hogy amikor a színtársulat állami támo­gatást,, szubvenciót kért, a kultúrális ügyek intézői, az ille­

Next

/
Oldalképek
Tartalom