Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: A magyar színügy válsága keleten
tékes hatóságok kénytelenek voltak külön kikötni, hogy milyen és hány komoly drámát, vagy színművet köteles a társulat bemutatni, ha meg akarja kapni a szubvenciót A színházi igazgatók e feltételeknek igyekeztek is megfelelni és néha elő is kerültek a színházi könyvtárból a klasszikusok, egy-egy magyar történelmi dráma, vagy komoly társadalmi színmű,, persze üres házak előtt adták elő a színészek. A gazdasági válság aztán megszüntette ezt a színházi állapotot. A színházlátogató közönség ismét kicserélődött. A pár év előttiből csak azok maradtak meg, akiket rabul ejtett mégis a színi kultúra, tehát felcsigázta érdeklődésüket. Az új közönség ismét a háború előtti nívón álló kultúrközönség, melynek a színház ismét a művészet csarnoka. A gazdasági helyzet megtanította a közönséget arra, hogy jól megfontolja, hová tegye a pénzét. Ez az oka,hogy mihelyt valamely színre kerülő darab nem elsőrendű színpadi alkotás, vagy nincs elég irodalmi máz rajta, pártfogásban nem részesül. A közönség nem kiváncsi rá. Az az érv, hogy a színházat tönkretette a mozgóképszínházak versenye, nem helytálló. A színház nem a mozgóképszínházak versenye miatt küzd a létért, hanem azért, mert az elszegényedés éppen azokat az elemeket sújtja, melyek kultúrnívója a színházat is szellemi szükségletei közé sorolja. A mozi közönsége más. Törzsközönség,, amely sohase fogja a mozi vásznát a világot jelentő deszkákkal felcserélni. Eddig a színház gazdasági válságának okaival foglalkoztunk, most térjünk át a művészeti válságára. Az operett irodalom — tudjuk — végóráit éli. Próbálták megmenteni, de újat senkise talált ki s mióta az operett irodalom hadat üzent a komoly, klasszikus zenének és beleszédült a jazz-band-szerű selejtes kompozíciókba — a racionális életbeosztású mai kultúrember annak lehetetlen meséjű librettóját sem tudja bevenni. A kárpátaljai városokban a jobb közönség inkább a társadalmi drámákat, színműveket, vagy vígjátékokat látogatja. E téren azonban a termelés még mindig nem indult meg olyan tempóban,, amilyenben a szükséglet megkívánná. Bizonyos űr keletkezett tehát, melyet kitölteni semmiféle jó színtársulat nem tud, legyen az Kárpátalján^ vagy a Nyugat bármely kultúrgócpontjaiban. A művészeti válság sarkpontja itt van. Ezt kell leküzdenie
