Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Fiedler József: Ébredés

FIEDLER JÓZSEF:

ÉBREDÉS

Fönt a katedrán Jánossy tanár úr magyarázott és mély, fiatal hangja végigzengett az osztályon:

— Az accusativus cum infinitivo ...

Balra, a negyedik pad szélén Kovács Klári felemelte fejét a nyelvtankönyvről.Ceruzával furcsa ákombákomokat rajzolt a könyv mellett lévő papír szélére. Aztán megunta ezt és a tanárra pillantott. Az arcán feszült figyelem ült, de az agya egy szót sem fogott fel a magyarázatból. Jánossy átlátszó, kék szemét nézte és azt a furcsa, kis vonást, amely a duzzadt ajka szélén ült és ide-oda mozgott minden szavánál. Nem szép, de még nem is csinos állapította meg, aztán már nem nézett oda többet.

Az ablakon túl egy virágzó cseresnyeág bólogatott a szélben. Apró, aranytestű méh szállt körülötte és mindegyik virágon megpihent egy pillanatra. Nagyon jól ismerte már ezt az ágat a lány. Szeptember óta sokféleképpen látta. Sárga levéldíszben, kopáran, hóval födve, aztán apró rügyekkel a testén. De most volt a legszebb, mint egy színes, világos csík, úgy ütött el az iskolaudvar kopott, szürke falától. Ahogy nézte, hirtelen a nagyanyja kertje jutott eszébe. Az is ilyen négy szürke fal közé volt szorítva és annak is cseresnyefa álott az egyik sarkában. Ahogy magaelé képzelte a fát, egyszerre érett cseresnyék izét érezte a szájában és a fiúkat is ott látta egyszerre az elképzelt fa alatt. A Janit és a Pétert.

Jani az unokatestvére volt, nyurga, elállófülű, nyegle gyerek. Nem nogyon szerette, de jóban volt vele, mert nagymamának ő volt a kedvence és ezért nem volt nagyon tanácsos újjat húzni vele. Sokat okvetetlenkedett a Jani. Mindég neki volt igaza, akármi került