Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Fiedler József: Ébredés
szóba és fölényességében képes volt arra is, hogy néha még a nagymamára is rászóljon: — Ugyan, ne mondj ilyen butákat nagymama! Nagyon dühös volt rá ezért. Most hirtelen elhatározta, hogy ha a nyáron megint lemegy vakációzni hozzájuk, alaposan megmossa majd a Jani fejét, sőt azt a mindég simára lenyalt haját is megcibálja, ha megint olyan pökhendi lesz, és mindenkinél mindent jobban fog akarni tudni. — Elvégre mit képzel be magának az a kölyök? Azért, mert vasárnaponkint már hosszú nadrágba bújhat, még nem kell azt hinnie, hogy az egész világ csak az ő elálló füle után forog! — gondolta és egy merev, rendreutasító mozdulattal, ahogy azt olyan gyakran látta az anyjánál, egyenesedett ki a padban. Arról azonban elfelejtkezett teljesen, hogy „az a kölyök, a Jani", két teljes esztendővel volt idősebb nála. A tanár úr hangja magasabbra szökkent a katedrán: — Tapolyi — szólt — kezdd a fordítást! Ettől fölrezzent egy kissé. Körülnézett és amikor látta, hogy az osztály másik végén kezdik a feleltetést, megnyugodva hajolt a könyve fölé és visszabujt megint az emlékei közé. A Péter... Az, igen, az volt az egyetlen, az ottani fiúk közül, aki tetszett neki. Magas, vállas gyerek és nem kölyök már, mert egy egész esztendővel volt idősebb a Janinál. A haja szőke volt és hullámos, mintha ondolálva lett volna. Pedig nem volt, mert egyszer kipróbálták. Benyomták a fejét az esőcsatorna alatt álló hordóba és meg is mártogatták vagy háromszor a vízben. Egyszerre eszébe jutott az is, amikor felmászott a cseresnyefára és nem tudott lejönni onnan. A többiek, a gazemberek, ott állottak a fa körül és vihogtak. Kint, a kert mögötti udvaron a nagymama hangja beszélt valamit a házmesternének és félő volt, hogy hamarosan bejön a kertbe. Megijedt nagyon
