Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
FIEDLER JÓZSEF: CASSOVIA, ANNO DOMINI 1706... Arra ébredt, hogy lépések szaladnak ide-oda szobája előtt a folyosón. Széthúzta az ágy virágmintás supperlátfüggönyét és kidugta fejét. A bútorokon még árnyék feküdt, csak az ablak nyílása világosodott a falon. — Még alig pirkad, — gondolta, — mit motoszolnak ezek már? A mozgás csenddé lett megint. Visszafeküdt a párnájára. Takaróját is a vállára húzta és lehunyta szemét. Könnyű bódulat támadt a fejében és álomba zuhantotta. Aztán rázni kezdte valaki a vállát. — Kata, Kata, ébredj! Hirtelen fölriadt és felült az ágyban. Az anyja állott előtte. — Mi baj van, asszonyanyám? Hettnerné asszonyom arca piros volt és kövér teste fújtatott az izgalomtól. — Jaj, most volt itt a fertályos kapitány. Elrendelő, hogy a szénát, szalmát és szemes életet lehordjuk a padlásról és annak utána a zsindelyt is leszedjük a tetőkről ... Nagy baj lészen ebbő!! Jaj! Kata kidugta lábát a takaró alól. Teste megborzadt az izgalomtól. Az anyja már az ajtónál állott és onnan fordult feléje: — Öltözz sietve és gyere segíteni! Az ajtó becsapódott és egyedül volt megint a szobában. Kapkodva szedte magára a ruhát. „Mit jelenthet ez vájjon, hogy le kell szedni a zsindelyt a tetőkről?" A sietségben félregombolta pruszlikját. „Károlyi Sándor generális uram tegnapelőtt jött be
