Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

a városba. Hosszú sorokban jöttek a katonák utána. Miért jött?"

Gyors kézzel font szallagot a szőke hajába.

„Tegnap hozta valaki a hírt lent a vendégfogadóban, hogy Rabutin generális haddal készül a város ellen. Esze Tamás meg csak mosolygott, amikor megkérdeztem."

Hirtelen abbamaradt a keze mozgása, amikor ide ért a gondolata. Szemét lehunyta egy pillanatra és újra maga előtt látta a magas, izmos kuruc tisztet. A szem kék mélyét is látta és érezte azt a dohánnyal kevert lőporszagot is, mely a ruhájából kiáradt. Feje hátrabillent egy kissé, mintha megszédült volna. Aztán, mert odakint hangosabban kiáltott valaki, kisietett a szobából.

A folyosó falára vörösarany félköríveket rajzolt a nap. Lent az udvar sarkában hajdú ült egy hordón és csizmát pucolt. Valami nótát is fütyölt hozzá. Szemben, a másik árkádos folyosón szolgálólány rakott párnákat a kőpárkányra. Puffanva dobta le őket, mint nagy, fehér zsákokat. Háta mögött fényes sugárnégyszögben világított Esze Tamás szobájának nyitva hagyott ajtaja.

Egy nagy zsákkal a vállán, Ferke, a béres kászálódott lefelé a padlás lépcsőjén és cammogva szuszogott el a lány mellett.

Az apja a nevét kiáltotta. Az udvar és a házfalak között ide-oda lódult egy percig a hangja!

— Kata! Kata!

*

Még dél sem volt és a Lőcsei-ház teteje már egy nagy döglött állat csontvázához hasonlított. Gerendái sárgán meredtek a kék, felhőtlen égbe.

Kata lent dolgozott a konyhában az anyja mellett. Nagy halom lencse dombosodott előtte az asztalon, azt szemelgette a lába közé szorított tálba.

Hettnerné libát koppasztott a tűzhely sarkában.

Megint drágább lett minden — mondotta és köz