Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Kritika - (sz. v.): Lévai lexikon - Marék Antal: Márai Sándor: Bolhapiac

kés könyv. Örömmel forgathatja azon­ban laikus is: Bene kárpátalji köz­ség mai helyzete, mindennapja mél­tán érdekelhet mindenkit, akinek szív­ügye a falu. Mintegy községi króni­kaként készült Bene község mono­gráfiája, annál azonban szélesebben lát írója s helyzetképet fest. Mono­gráfia irodalmunk kicsiny, alig-alig jelennek meg művek, amelyek Szlo­­venszkónak, vagy egyes részeinek helyzetképével foglalkoznak, — ki­véve a Nemzeti Kultúrát s kiadvá­nyait, — éppenazért figyelemremél­tó, hogy akadt egy lelkes tanító, aki községének monográfiáját, mintaké­pen elkészítette. Bene nem nagy falu, helyzetképe azonban roppant pontos: egy falu története, társadal­mi, gazdasági, művelődési viszonyai, mindenféle közérdekű adata helyet kapott a gondos könyvben, serkenté­sül a többi krónikások, falu-kedvelők számára. Kár, hogy csak elvétve je­lennek meg hasonló könyvek, pedig a magyar falu életképe, statisztikai adataival együtt, a legérdekfeszítőbb olvasmány kisebbségi helyzetünkben. Tükröt mutat elénk ez a könyv. Min­den fejezete gondos, szakszerű, el­mélyedő tanulmányra valló. Statiszti­kusaink, novellistáink egyképen ha­szonnal forgathatják. (sz. v.) LÉVAI LEXIKON (Szerkesztette dr. Strasszer Elemér) Érdekes kísérletre vállalkozott dr. Strasszer Elemér lévai ügyvéd, a ma­gyar kultúra egyik lelkes rajongója: lexikális gyűjteménybe foglalta a mai Lévát. Hangyaszorgalom, gyűjtő­buzgalom kell egy város helyzetké­pének leírásához, különösen akkor, ha a szlovenszkóiság, a kisvárosi adottság s a magyari volt sorra sú­­lyosbbítják a könyv készítőjének helyzetét. Lokálpatriotisztikus meleg érzések nélkül alig lehetne ilyen könyvet összeállítani. A Léva törté­nelmével foglalkozó néhány oldal után betűrendes sorban mindent meg­talál az idegen, aki Lévára vetődik: az utcaneveket éppúgy, mint az or­vosokat, kultúrintézményeket, iparo­sokat, az egyházakat s a katonaságot. Pontos és lelkiismeretes kalauz, több mint az idegenvezető egyszerű se­gédkönyve: megmutatója egy kisebb­ségi sorsú város mai életének. S bennünket elsősorban ez érdekel. Feladatát jól oldja meg. Hét könyv­tára s ötvenegy egyesülete van Lé­vának. Negyvenkettő ebből magyar. (sz. v.) Márai Sándor: BOLHAPIAC Pantheon kiadás A bolha tehát bevonult a magyar irodalomtörténetbe. A Bolhacirkusz után jött a Bolhapiac. Aki nem tud­ná, a bolhapiac a piacok legutolsója, ahol egészen szegényes holmik cse­rélnek gazdát. A szerénykedő, a meglepetések írója a cikkek külön­bözőségét kivánta a fenti címmel je­lezni. Az olvasó pedig kiváncsi lesz, szemez a cikkekben s megdöbbenve veszi észre, hogy a bolhapiacon olyan értéket talál mint a Vidali módszere, amely történetesen éppen a Nyugat hasábjain látott napvilágot s a rádió szórta szerte a világban. A kritikus arra gondol, hogy a Teleki téren is mennyi a nemes holmi, régi dicsőséges főúri paloták értékei búj­­kálnak tisztátlan kezek között, az embernek fáj a szíve, ha nézi őket. Kicsit méltatlan a cím a szellem eme gazdagságai fölött, az embernek ked­ve volna letépni a könyvfedelet s valami más címet adni a kötetnek. Igaz, apró színek ezek az élet nagy misztériumából, egy egy jellegzetes figura vonul fel tökéletes karikatú­rában, máshol a házasságfeletti nagy skepszis húzódik sötéten, odébb a nő problémája világlik elő érdeke­sen. Éles reflektorfénybe kerülnek dolgok, emberek, idő és tér, mozdu­latok és gondolatvillanások, az olva­só sietve olvassa, nehogy kialudjon a fény s ő újra sötétbe tapogatózzon. Olyan ez a könyv, ez a sok sok új­ságcikk így egymásután, mint a nagy filmek előtt levetített hangos hír­adó. Néhány másodperc a világ ese­ményeiből. Az író független a cik­kektől, nem érezzük őt az írások mö­gött, mert az írottak önmaguk beszél­nek az író helyett s az olvasó saját szemével látja az eseményeket, sa­ját érzékszerveivel fogja fel a tör­ténteket. S itt érkezünk el Mária nagy írásművészetéhez. A kávéházi terített asztal, amelyen egy-két tö­rött fogpiszkáló, kiömlött só és pap­rika hever néhány ételfolt társaságá­ban, már egy téma számára, már ve­títi elénk a nőt, aki a férfi mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom