Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Kritika - (szk.): Török Sándor: És azalatt idehaza - Nagy Barna: Ártinger Imre: Derkovits Gyula
ül s Idegességében töri a fogpiszkálókat egyiket a másik után. Elmondja miről beszélgettek, hogyan mentek el, hogy a végén az egész mesteri levezetést egy giccsel elintézze. Nem Is úgy volt, hanem egészen másként. A hitetlenség áthűti a sorokat, az olvasó szkeptikus embert hisz a szerző mögött, olykor sajnálja is temérdek csalódását, látó szemeit s azt a sok sok emberi gyengeséget, amibe lépten nyomon belebotlik az ember. A bolhapiac humora és fölényes leírása mögött temérdek emberi gyötrelem húzódik meg, az író külön tragikuma, hogy nem tudja az olvasót sehogyansem megvigasztalni. MARÉK ANTAL. Török Sándor: ÉS AZALATT IDEHAZA A háború alatt felcseperedő ifjúság regénye ez. Mondhatnánk lelki karakterológiája. Egy gyermek-ifjú psichoanalizisén keresztül egy család, egy társadalom rajta. Egy vidéki városka élete, amely felett lebeg a háború alatti nemzetiségi hangulat nyomasztó atmoszférája. Valahogyan a gyermek főhős személyét Török Sándor Ifjú korával kell azonosítanom. Lehet azonban, hogy tévedek. Török alakjai valahogyan nagyon élnek. A tipikus középosztály életformák oly ismerősek. Ugyan mi lehet nagyobb dicséret egy regényíró számára? Maga a középiskola hangulata Is oly élethű, hogy csak egy átélt emlék reflexiói lehetnek. Gyuri családja szegény vidéki bank-tisztviselő család. A felnőtt férfiak háborúba mennek. Gyuri, a rossz gyerek, magára marad a nevelésben. A magyarázat, amellyel Török, Gyuri viselkedését előadja, Freudot juttatja eszünkbe. Erkölcsi és szexuális botlásokon keresztül egy férfias munkavállalás megváltóztatja a gyermeket, aki már az élet komoly szemlélője. A család tragédiája egy vesztett háború minden siralmas árnyalatát elénk táró megoldatlanságában befejezetlen a regényben. Bájos a fiatal fiú szerelme a kis pakulár leányba. Tiszta hangulata a regénynek hű bizonyítéka Török regényírói készségének. (Franklin társulat kiadása.) (szk.) Ártinger Imre: DERKOVITS GYULA (Ars Hungarica 6. sz. Budapest. 1934) Az „Ars Hungarica" kitűnő s élvezetes sorozatának hatodik kötete Derkovits Gyula művészetét tárgyalja. Ártinger Imre végigvezeti az olvasót Derkovits fejlődésén s precíz meglátásokkal ecseteli azokat a külső és belső momentumokat, melyek a művészt magasan ívelő pályáján irányították. Utal arra a fejlődési stádiumra, amikor Derkovits romantikus gondolkodása a német expresszionizmushoz simult, amelyből végre eljutott a tökéletes művészi magaslatra, amikor a piktúrában a művész szubjektuma alárendelt szerepet játszik s fölötte a közösség uralma hatalmaskodik. Ártinger éles szemmel meglátja Derkovits művészetében azt a fontos alaptényezőt, mely az expreszszionlzmus hagyatéka, a lelki mélységek kitermelése. Utal továbbá a festői értelem tökéletesedésére, majd a külső hatásokra s a lelkiismereti beavatkozásra. De meglátja Ártinger Imre a művész hibás oldalait, a fejlődést hátráltató momentumokat, úgy a propaganda művészet kidomborítását s ennek hátrányait, mint a zavaros politikai hovatartozás idegességét. Őszinte komolysággal ecseteli a szerző Derkovits művészetének azt a stádiumát, amikor az már megtisztult magasztos prospektívából szemléli a szenvedő tömegeket s azt piktúrájában is abszolút művészi érzékkel juttatja kifejezésre. Érdemes ezt a könyvet átolvasni, érdemes megismerni azt a művészt, aki piktúrájában a szenvedőket, nyomorgókat és a nincsteleneket képviseli s aki felül tud emelkedni minden emberi kishitűségen egy egyetemes részvétben s fölszabadítja magát a művészet dogmatikus elvei alól, hogy ecsetjével megragyogtassa a magyar géniusz csodálatos erejét. De érdemes ezt a könyvet átolvasni azért is, mert megismerkedünk vele Ártinger Imrével, a tökéletes objektivítású műkritikussal, ezzel a nagyszerű meglátású íróval, akinek ahhoz, hogy műkritikát írjon, meg van az erős művészi énjén kivül a társadalmi, gazdasági és kultúrális elméletek abszolút megalapozása.
