Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Narancsik Imre: Spengler és a harmadik birodalom

midőn munkaidejét leszállították és munkabérét felemelték. A mostani gazdasági krízisből egyetlen kivezető van: a munkaidőt fel kell emelni és leszállítani a munkás bérét, tanítja Spengler. 1916-ban már a munkáspártok kormányozzák az államot és a gazdasági életet s ezért 1918-ban csak egyetlen győztes van: a munkásosztály vezetői és tagjai. A proletariátus vezetői, amire 1848 óta egyre jobban törekszenek, a 20. század eddigi éveiben elérték: az állam tekintélyét sikerült megingatni, a gazdasági válság, a háborúk,, a forradalmak, az infláció és a jóvátételek kultúránk káoszába vezettek. A fehér forradalom alulról jött és az alkotó vezető munkát hamisan helyezi a tömegmunka alá. Korunkban, amely a nagy csapásoké, a poroszszerűség kell és segíthet egyedül. Mi ez a poroszszerűség? „Lelki fegyelmezettség", harcias, alakító hatalom, amely nevelője, szabadítója a világnak. A nyugati civilizációt azonban nemcsak a belső világforradalom emészti, hanem a külső is a fajok küzdelmének formájában. Ez a „színes világforradalom", mint az utolsó fejezet megállapítja, a világháborúban kezdődött el felismerhetően és napjainkban egyre hatalmasabb arányban bontakozik ki. A színesekhez tartozik Japán és Oroszország is, amely a bolsevizmusban „ismét ázsiai, „mongol" nagyhatalom lett". A színesek gyűlölik a fehér faj Európáját és halálát akarják. Cézár kell, aki légióival rendet teremt, a harcias porosz szellemre van szüksége Európának, hogy tovább élhessen, ezért Németország „a világ döntő országa" és ezek az évek a döntés évei. — Ez a könyv abból az előadásból keletkezett, amelyet Spengler 1929-ben tartott Hamburgban és jórészt 1932 második felében dolgozott ki, tehát az 1933 január 30-i német nemzeti sorsforduló előtt. Felvázolt gondolatmenetéből látjuk és az előszó, amely a törekvések tisztázása, mutatja, hogy Spengler ebben a művében, mint másokban a weimari Németország esküdt ellensége, ugyanakkor