Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából
REMÉNYI JÓZSEF: MAGYAR ÍRÓ AMERIKAI NAPLÓJÁBÓL Heteken át régi angol írók leveleiben és naplójegyzeteimben lapozgattam. Dorothy Osborne levelei, amelyeket későbbi férjéhez, Sir William Templehez intézett, a gyöngédség és finomság és félelem szerelmi megnyilatkozásai. Sámuel Pepys naplója a törpe és jelentéktelen dolgok humoros és ötletes megvilágítása; Horace Walpole levelei unalmasak, mint az előkelő önteltség; Charles Lamb jegyzetein végigárad a szeretet melege, a szellem bája, az a csodálatos derű, amely az angol irodalomnak ezt az érző és gondolkodó „enfant terrible"-jét annyira fjellemzL Furcsa: magyar anyanyelvem, mintha félreállt volna, udvariasan és türelmesen, amikor a közvetlenség élménye angolul közeledett felém. De mintha utólag magyar anyanyelvem kissé féltékenykedett volna; szótlanul szememrehányta, hogy elhanyagoltam. * Kassa környékéről szakadt ki Amerikába. Amerikaibb akar lenni az amerikaiaknál, sőt angolabb az angoloknál. Ethont és Cambridget úgy említi, mintha alma materjel lennének. Snob. Ma Is Idegen kiejtéssel beszél angolul s amerikai társasággal, ha csak módját ejtheti, igyekszik elfeledtetni külföldi származását. Iskolázott szamár — a szamár okossága és az iskolázottság eredménye nélkül. Egy ízben tudtomra adta, hogy üzletben, irodában, utcán, ha magyarral találkozik, azért beszél angolul, mert nem akar feltűnni. Megjegyzendő, hogy Idegen kiejtésétől nem tud megszabadulni. Nemrég, amikor megint elkérkedett angol nyelvtudásával, kénytelen voltam így leinteni: „Amikor angolul beszél, nagyobb feltűnést kelt, mintha magyarul beszélne." Azóta barbárnak és tapintatlannak tekint. A szavakat csak betűzni tudja, de értelmükkel szemben vak. ♦