Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

fojtsák az egész felkelést. És 1754-ben pedig a Törő­féle mozgalom vezetőit szintén kivégezték, mert „ku­ruc" néven zendülést akartak támasztani és azt hir­dették magukról, hogy összeköttetésben állanak azon „hitszegett magyarokkal"... „akik Törökországba mondattak". Mindez azt igazolja, hogy II. Rákóczi Ferenc emléke még nagyon sokáig élt a köztudatban, sőt annyira ható tényezőnek bizonyult, hogy Bécs is tudomásul vette és félt tőle. Ezért , minden lehetőt és lehetetlent elkö­vetett, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékét, még nevét is, mindörökre véglegesen kitörölje a magyarság szí­véből és emlékezetéből. 4. II. Rákóczi Ferenc szinte emberfeletti tragédiája leg­első sorban abban nyilvánul meg, hogy vele együtt nemcsak Magyarország szabadsága, hanem minden belpolitikai célkitűzése is megbukott. Pedig kívánatos izlelitőt adott abból, mivé fejlőd­hetett volna Magyarország, ha nemzeti királyai irá­nyították volna sorsát. Fejedelemsége alatt kivirult a magyar irodalom, a magyar művészet, az egy színé­szeten kívül, a magyar zene, a tudomány majd min­den ága, szóval a magyar szellemiség, amely egymás mellé állította volna a szabadság jegyében a külön­böző vallásfelekezeteket, nemzetiségeket és társadal­mi osztályokat. II. Rákóczi Ferenc intézkedéseiben megelőzte korát. Olyan eszméket fogadtatott el nemzetével, mely esz­mékért később annyi vér hullott és annyi szenvedés jutott osztályrészül. És mindezt nem hatalmi szóval in­tézte el, mert magát mindenkor a Szövetkezett Rendek végrehajtó közegének tekintette, akinek legelső, pél­daadó kötelessége, hogy az alkotmányt az utolsó pon­tig betartsa és a törvényeket megtartassa. Ebben nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom