Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

fojtsák az egész felkelést. És 1754-ben pedig a Törőféle mozgalom vezetőit szintén kivégezték, mert „kuruc" néven zendülést akartak támasztani és azt hirdették magukról, hogy összeköttetésben állanak azon „hitszegett magyarokkal"... „akik Törökországba mondattak".

Mindez azt igazolja, hogy II. Rákóczi Ferenc emléke még nagyon sokáig élt a köztudatban, sőt annyira ható tényezőnek bizonyult, hogy Bécs is tudomásul vette és félt tőle. Ezért , minden lehetőt és lehetetlent elkövetett, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékét, még nevét is, mindörökre véglegesen kitörölje a magyarság szívéből és emlékezetéből.

4.

II. Rákóczi Ferenc szinte emberfeletti tragédiája legelső sorban abban nyilvánul meg, hogy vele együtt nemcsak Magyarország szabadsága, hanem minden belpolitikai célkitűzése is megbukott.

Pedig kívánatos izlelitőt adott abból, mivé fejlődhetett volna Magyarország, ha nemzeti királyai irányították volna sorsát. Fejedelemsége alatt kivirult a magyar irodalom, a magyar művészet, az egy színészeten kívül, a magyar zene, a tudomány majd minden ága, szóval a magyar szellemiség, amely egymás mellé állította volna a szabadság jegyében a különböző vallásfelekezeteket, nemzetiségeket és társadalmi osztályokat.

II. Rákóczi Ferenc intézkedéseiben megelőzte korát. Olyan eszméket fogadtatott el nemzetével, mely eszmékért később annyi vér hullott és annyi szenvedés jutott osztályrészül. És mindezt nem hatalmi szóval intézte el, mert magát mindenkor a Szövetkezett Rendek végrehajtó közegének tekintette, akinek legelső, példaadó kötelessége, hogy az alkotmányt az utolsó pontig betartsa és a törvényeket megtartassa. Ebben nem