Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

nek egy szimbolikus képet, melyen ennek a kornak mindenféle fajta és rendű emberei láthatók egy sorban. A sor közepén a paraszt áll, kinek egyik vállán Rákóczi keze, a másik vállán egy főpap keze nyugszik, mintegy védik őt. Feje felett ez az írás olvasható: „Viribus Unitis. Conservo Pátriám, Conservo Me Ipsum." Ez a kép leghűbben adja vissza il. Rákóczi Ferenc gondolkodását, érzését és lelki nagyságát. A jobbágyságot bele kell foglalni az ország társadalmi osztályaiba és így az egységes nemzet élő tagjává tenni. Az egységes nemzet egy irányba haladó egyesített erejével képes lesz az országos, közös üggyé emelt szabadság eszméjét diadalra juttatni. Ez volt II. Rákóczi Ferenc politikai elgondolásának csúcspontja. Ezért kötötte össze a maga sorsát az agyonsanyargatott jobbágyság sorsával.

És amikor II. Rákóczi Ferenc az Istennek írt „Vallomásaiban" sok-sok mágnást, hadvezért és egyéb előkelőséget szigorú szavakkal megró, a parasztokról mindig szeretettel emlékezik meg, kijelentve, hogy azzal a meggyőződéssel szállhat sírjába, hogy népe mindenkor megőrzi emlékét, mert a jobbágyságnak mindenkor kegyében állott.

II. Rákóczi Ferenc ebben a meggyőződésében nem csalódott. A nép sohasem felejtette el. Emléke a nép lelkében annyira hatalmasan mozgató erőként élt, hogy minden parasztmegmozdulást Rákóczi nevével kötöttek össze. így a Péró-féle lázadáskor minden jelentkezőnek Rákóczi hűségére kellett esküt tennie. 1745-ban a biharmegyei Diószeg községben haléira ítélték Tasnádi Sebestyén Gábort, mert Rákóczi kapitányának adta ki magát és a parasztság körében rebeilióra toborzott. Rákóczi nevére egyszerre megmozdultak a parasztok és olyan nagy számban jelentkeztek a toborzásokon, hogy a hivatanokok megijedtek a mozgalom nagyságától és a hamarosan elfogott „Rákóczi-kapitányt" halálra Ítélték, hogy benne meg