Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

zetiségeket megnyugtassa, minden tüskét kitörjön szívükből és szeretettel megépítse azt a hidat, mely a magyarságot és a nemzetiségeket egymáshoz vezeti. A maga személyét illetőleg valójában rávezette a nemzetiségeket a szeretet hídjára. Letagadhatatlan tény ugyanis, hogy a rutének, szlovákok emlékezetében szeretettel él Rákóczi alakja és a románoknak az a része is, akiknek ősei valamikor felcsaptak kurucoknak, szívesen beszél a nagyságos fejedelemről.

Ennek a szeretetnek lelkes és ékesszóló tanúbizonysága az a tejben-mézben fürdető bánásmód, melyben mindazon kalandoroknak részük volt, akik magukat II. Rákóczi Ferenc fejedelem halála után Rákóczinak vagy Rákóczi fiának adták ki. De nemcsak a szlovákok fogadták szíves örömmel az ál-Rákócziakat, hanem még a lengyelek is, akik politikai pártjaikban tetteltényezővé emelték azt, aki Rákóczi nevében jelentkezett náluk.

És hogy II. Rákóczi Ferencnek puszta nevétől is. mennyire féltek Bécs urai, legjobban igazolja az a tény, hogy az ilyen ál-Rákóczi ellen a legnagyobb szigorúsággal indották meg a vizsgálatot, melyet legtöbbször halálos ítélettel rekesztettek be.

II. Rákóczi Ferenc a nemzetiségi kérdés szolgálatában és kezelésében is példát mutatott nemcsak korának, hanem a jövőnek, sőt a jelennek is ...

3.

II. Rákóczi Ferenc politikájának egyik alappillére volt: az erkölcsi faktoroknak előtérbe tolása addig a fokig, ameddig korának gondolkodása, eszmevilága ezt megengedte. Tudta, érezte, hogy az ország legvérzőbb sebe, hogy szabadságát teljesen elkobozták. Ö tehát arra törekedett, hogy az ország belső életében ezt a szabadságot mindenkinek megadja.